Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
V. A szekcióvezetők zárómérlege
I. FÜR LAJOSNAK, a történettudományok kandidátusának, a Mezőgazdasági Múzeum tudományos osztályvezetőjének, az első szekció vezetőjének zárómérlege: Tisztelt Tanácskozás! Engedjék meg, hogy az I. vagy agrártörténeti szekció üléséről szólva, előbb rövid áttekintést adjak a szekció témakörébe vágó hazai kutatások történetéről. Nem minden szándék nélkül tenném ezt. Közismert, hogy amióta agrártermelés folyik földünkön, léteztek agrártégiők, különféle agrártájak is. Ám az agrártör- • ténetírás növelésével távolról sem mondható egyidősnek az agrárrégiók múltjára irányuló kutatás. Magyarországon a múlt század végén készültek ugyan különféle leírások egy-egy tájegység életéről, s nyújtottak azok helyenként visszapillantást annak múltjára is, ezek az összefoglalások azonban, vállalt feladatuknak megfelelően, inkább leíró jellegűek voltak, s többnyire egy-egy közigazgatási egység életét kívánták bemutatni. Nálunk ismert okoknál fogva tudományunknak az az ágazata, amelyik az egyes települések múltjával foglalkozik, vagyis: a helytörténetírás nehezen, igen-igen lessaln bontakozott ki. Mályusz Elemér még az 1920-as években is arról volt kénytelen írni, hogy a nyugati országok tudományos életéhez mérten a hazai helytörténetírás elmaradott, igen-igen kezdetleges fokon áll. Örömmel konstatálhatjuk, hogy a helytörténetírás azóta Magyarországon valósággal újjászületett, fellendülő pályafutását számos tanulmány, kitűnő monográfiák jelzik. Az országnak szinte alig akad ma már olyan valamirevaló települése, amelyikről ne állna rendelkezésünkre több tekintetből is kielégítő és alapos feldolgozás. Távoliról sem áll ennyire jó az agrárrégiók, az agrártájak történeti kutatása. A táj történeti kutatás Magyarországon nem tartott lépést a helytörténeti kutatással, holott témájuknál és jellegük egyezésénél fogva együtt kellett volna haladniuk. Ennek egyik fontos akadálya alighanem a forrásadottságokban kereshető, abban nevezetesen, hogy Magyarországon, amint ezt a történészek jól tudják, a múltra vonatkozó források közigazgatási és üzemi egységenként jöttek létre, a nagyobb régiókat átfogó, a közigazgatási egységeken átívelő, átnyúló tájak kutatását ezek a körülmények nagymértékben nehezítették és nehezítik ma is. S amint erről szekciónk ülésén is szó volt, szinte a mai napig akadályokat gördít a kutatások elé az is, hogy nem tisztázottak a nagyon fontos elvi kérdések sem. Az olyanok pl., hogy történeti szempontból hol kezdődik és hol végződik egyegy agrárrégió? Hogy melyek a legfontosabb kritériumai egy-egy történeti-agrárrégiónalk? S egyáltalán: lehet-e Magyarországon történeti agrárrégiókról beszélni, és ha nem, akkor milyen körzetekről vagy milyen tájstruktúrákról lehet és kell beszélnünk? Annak hiányát, hogy nincsenek megfelelő mélységű regionális - jobb fogalom híján nevezzük osak így témakörünket - kutatások Magyarországon, a történészek elég régóta érzékelik már a kérdéseket, többen és több alka-235
