Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

IV. Néprajz, régészet

JEGYZETEK

1. Zala megyei Levéltár (a továbbiakban ZmL- Conscriptiones Universales Ö. 46/1 - Ö. 46/89. Az összeírás táblázatai - sajnos - csak nagy kritikával használhatók. Némelyik helységről - pl. Zalaegerszegről - két összeírás is fennmaradt, melyek között gyakran figyelemre méltó eltérés található. Kanizsai adataimat az Ö. 46/84, Keszthelyét az Ö. 46/6, Tapolcáét az Ö. 46/27, Zalaegerszegét az Ö. 46/46, Sümegét pedig az Ö. 46/1 sz, összeírásból jegyeztem ki. Példáiként említem, hogy Simonná Tigelmann Ilona Zalaegerszegi kézművesek a XVIII-XIX. században c. munkájában (MTA Pécsi és Veszprémi Akadémiai Bizottságának Értesítője, A Dunántúl településtörténete II/i., Pécs, 1977. 179-183. p.) Zalaegerszeg Ö. 46/73 sz. összeírását vette alapul.

2. A ZmL felújítási munkái miatt az 1828. évi országos összeírás anyaga nem kutatható. Munkámban ezért az 1828. évi Conscr. Dicalist használtam fel. Az adatok megküldését Simonná Tigelmann Ilonának köszönöm. A Nagykanizsára vonatkozó adatokat a Zala megyei helytörténeti lexikon cédulaanyagából kölcsönöztem. A kijegyzés dr. Pesthy Pál munkája.

3. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamarának... 1876. évi statisztikai jelentése. II. rész. - I. füzet, Sopron, 1878.

4. Zala megye 192;. évi Közigazgatási Tájékoztatója ZmL A/123. 1-5. köt.

5. A ZmL Ö. 46/85. sz., Nagykanizsa 1770/71. évi összeírásában pl. 11 szűrszabó-ról és 14 szabó-ról olvashatunk.

A szűrszabók korábbi működéséről is számos adatunk van Nagykanizsán:

1. Nagykanizsa 1750. évi adóösszeírása is említett már két szűrszabót (ZmL Conscr. Univ. fasc. 5. 52-69.)

2. A „Polgárok Lajstroma” jievű kötet (Thury György Múzeum Okmánytára, a továbbiakban: TGyM Okm. 72. 6. 1.) - mely összesen 780 nevet tartalmaz az 1745- 1825 közötti időből —■ az 1770-ig polgáresküt tettek között 19 szűrszabót említ születési helyével együtt. (A kötetben összesen 40 polgáresküt tett szűrszabóval találkozhatunk.)

V. ö.: Kerecsényi Edit: Adatok Nagykanizsa benépesedéséhez. Az 1745-1825 között vezetett „Polgárok Lajstroma” elemzése (TGyM Adattár 1043/1977).

6. Összehasonlításképpen megemlítem még, hogy Kapornak mezővárosban 1 varga, 8 takács és 3 szabó, Kiskomáromban 2 csizmadia, 3 varga, 1 takács és 1 szabó, a 411 lakosú Lenti mezővárosban pedig 2 csizmadia és j szűrszabó dolgozott. (Az 1383 lélekszámú Kiskanizsán ugyanakkor mindössze 1 csizmadiát és 4 takácsot írtak össze.)

7. Elsősorban azért, mert - mint fentebb említettem - az anyag nem hozzáférhető. Megjegyzem azonban, hogy a VII. ábrán mind az 5 tárgyalt helység lélekszám-adatait ábrázolom.

8. Az adózók száma Kiskanizsáéval együtt értendő (ZmL Nem nemes népesség összeírása katonai célra) V. ö. Degré Alajos: Nagykanizsa önkormányzata a XVIII. században. TGyM jubileumi emlékkönyve 1919-1969. Nagykanizsa, 1972. 103-118 p. Lendvai Anna: A nagykanizsai iparosok a XVIII-XIX. század fordulóján. (MTA Pécsi és Veszprémi Akadémiai Bizottság Értesítője. A Dunántúl Településtörténete II/i., Pécs, 1977. 185-193 p.)

9. V. ö. Simonná Tigelmann Ilona i. m.

10. Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon 1686-1848. Budapest, 1967.

Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról, Kaposvár, 1967. 124-125. p. Degré Alajos: A nagykanizsai gimnázium története 1765-1548. (A nagykanizsai Landler Jenő Gimnázium Évkönyve 1965/66.)

Simonffy Emil: Kanizsa utolsó pere a földesurasággal. TGyM jubileumi emlékkönyve, 1919-1969. Nagykanizsa, 1972.

Hofer Tamás: Jobbágyhagyatóki leltárak és becsük a keszthelyi Festetics-uradalomból 1785-1840. Agrártörténeti Szemle, 1957. 3-24, 285-326 p.

11. Munkám kezdetén sajátos fejlődése miatt Zalaszentgrótot is kiemelt helységként kezeltem, de mivel az 1925. évi közigazgatási tájékoztatóban nem részletezték iparát, teljes összehasonlító vizsgálatra e mezőváros nem lett volna alkalmas.

12. Figyelemre méltó, hogy az 1925. évi közigazgatási: tájékoztató szerint is főleg a megye déli részén foglalkoztak házi iparként vászonszövéssel.

13. A megye népessége ugyanekkor - a Csáktornyái és a perlaki járás lakossága nélkül - 291 820 fő volt (1910. évi népszámlálás I. 776-780.).