Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
IV. Néprajz, régészet
hogy a nagyobb kínálat révén ott olcsóbban juthatnak hozzá a viseleti darabokhoz, lábbelikhez. A takácsipart a gyáripari termelés ekkorra csaknem teljesen elsorvasztotta. A megye 61 takácsa mintegy 30 helységben dolgozott: Kapolcson 7, Tótszerdahalyen és Búcsúszentlászlón 5, Zalaegerszegen és Zalagyömörőn 4, Molnáriban, Salomváron, Nagyradán és Halhóton 3-3. Meglepő viszont, hogy az adatgyűjtemény 54 helységnél házi iparként említi meg a paraszti fonás-szövést, mégpedig zömmel a letenyei és a novai járásban. A paraszti szükséglet kielégítését szolgáló szűcsipar is csaknem teljesen megszűnt, a városokban dolgozó mesterek főleg az úri, ill. polgári osztály részére dolgoztak. Nagyjából változatlan maradt a kalaposok száma, akik a városi és falusi szükségleteket egyaránt kielégítették. Érdemes megvizsgálni még, hogy a megye hány helységében tevékenykedett egy-egy iparág mestere: takács szabó szűcs csizmadia cipész kékfestő kalapos 25 helységben, ez a 391 vizsgált helység 6,4%-a 5 5 helységben, ez a 391 vizsgált helység 14,1%-a I helységben, ez a 391 vizsgált heység 0,2%-a 19 helységben, ez a 391 vizsgált helység 4,8%-a 299 helységben, ez a 391 vizsgált helység 76,5%-a 1 helységben, ez a 391 vizsgált helység 0,2%-a 4 helységben, ez a 391 vizsgált helység 1,0%-a Az első világháború pusztításait, területe egy részének elvesztését 1925-ben még keservesen sínylette Zala megye. Az általános tőkehiány következtében pangott ipara és kereskedelme. A mind fejlettebbé váló, termékeivel a piacot elárasztó gyáripar és a mindinkább tért hódító konfekcióipar hatására mégis új kereskedelmi és iparágak jöttek létre, s a városokban és nagyobb falvakban egyre-másra nyíltak meg a készruha- és kelmekereskedések. A parasztok otthon szőtt, ill. takáosszőtte vászonból csupán ágyneműt, a háztartásban használt egyéb lepelrufaákat és egyes alsóneműket varrtak már csak. A ruházati ipar pusztulását21 néhány, a ruházati kereskedelem térhódítását reprezentáló számadattal szeretném illusztrálni: a Közigazgatási Tájékoztató adatai szerint Nagykanizsán 34 rőfös, 5 kötött-szövöttáru, 14 divat- és rövidáru-kereskedő, 2 ruha- és 4 cipőkereskedő; Keszthelyen 29 rőfös, 10 divat- és rövidáru-kereskedő, 1 ruhakereskedő; Zalaegerszegen 7 rőfös, 13 divat- és rövidáru-, 1 ruha- és 4 cipőkereskedő működött. Tapolcán 25 kis- és 27 nagykereskedőt írtak össze. Változott a vásári-piaci alközpontok súlya is. Igaz, hogy Zalaszentgrótról és Kiskomáromról a tájékoztató nem közölt részletes adatokat, mégis tudjuk, hogy jelentős települések maradtak. Balatonfüred (42) mellett fejlődésnek indult Lenti (33) és Zalalövő (21). Még mindig jelentős maradt Búosúszentlászló (26) és Tűrje (22). Csatarendek (13), Kapornak (14) és Kővágóőrs (19) azonban fokozatosan veszített jelentőségéből.22 Összegezve az elmondottakat: a vizsgált 150 év ruházati iparának statisztikai adataiból a településtörténeti és néprajzkutató több tanulságot vonhat le. 1. Az összeírásokban szereplő nevek gyakori változása azt bizonyítja, hogy a török ellen vívott harcok során csaknem pusztasággá vált Zala megye területén a XVIII. sz. végéig többször is cserélődött a népesség. A bevándorlók zöme Hor-223
