Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

IV. Néprajz, régészet

magában még nem bizonyítaná a népesség továbbélését - hiszen a temetőt tovább használhatják - a település szélén felszínre került kemencék is XIII-XIV. sz.-i használatra utalna.) Az i. sz. templom méretei alapján nem tartozott a kis templomok közé. A település jelentőségét bizonyítja, hogy maradandó anyagból - téglából és kőből - épült temploma volt. A sírok földanyagából faragott kövek töredékei kerültek elő, melyek templom-belsőt, ablakokat díszíthettek. Fontos leletek a vakolatmaradványok, melyek a későbbi, XIII-XIV. századi sírok földjéből kerültek elő, a töredékek felületén fekete, vörös, kék és drappos festéknyomokkal. Ez a freskó, melyet a töredékek jeleznek, az io6i-es templomot díszítette. Az elpusztult, rommá lett templomot középkori szokásnak megfelelően, a későbbi évtizedekben elhordták építőanyagnak, s még az alapozást is teljes mértékben kitermelték. Mikor a templom helye a zsúfolásig telt temetőben a XV. század végén felszabadult, ekkor temetkeztek a beásás foltjába is. Ezt jelezik a pénzekkel datált XV. századi sírok. A hajdani templom helyén, a XV-XVI. századi sírok szintje felett ma téglaépítmény omladék falai láthatók. A dőlt falak alapján nyilvánvaló, hogy ez jóval kisebb, s jelentéktelenebb építmény volt, s nem is volt hosszú életű. Az omladék alatti égési rétegben 1526-1530 közötti pénzek kerültek elő.

Az eddig feltárt sírok a középkori temetkezési szokásoknak megfelelően kevés mellékletet tartalmaznak. Általános melléklet az S-végű hajkarika (XIKözépkori mészégető kemence (XIII-XIV. sz.) maradványa

209