Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

III. Művelődéstörténet

porítóanyaggal ;5 ha kezdetleges formában is - korukat megelőzve - tejszövetkezetét hoztak létre, sajtot készítettek;6 stb.

Oktatási módszerük elsősorban „gyakorlat-centrikus” volt, és eredményeik igen figyelemre méltók.7

A tanulók előmenetelét, ügyességét-szorga'lmát (buzgóságát) és magaviseletét külön-külön jegyekkel értékelték. Mindezt a végbizonyítványban az ún. „végleges minősítés” egészítette ki. Ez lényegében egy szóval jelezte, hogy az új szakember mire lesz alkalmas (jó munkaifelügyelő, béresgazda, kisgazda; tehenészet, lótenyésztés vagy kertészet kánt érdeklődő stb).8

Az oktatás hatékonyságára vonatkozóan egy jellemző körülményt említek. Somogyszentimrén - a megmaradt anyakönyvekből - összesen 617 tanuló adatait gyűjthettem ki. Ezek közül csak egynek volt a teljes bukást jelző (akkor 5-ös) bizonyítványa. A tanulók átlagos minősítése az 5 jegyű osztályozás idején (1886— 1919): 2,5, a 4 jegyű osztályzat esetében (1932-35) pedig: 1,7 volt, amikor az i-es volt a legjobb jegy.9 Ezek az egészen kiváló eredmények arra utalnak, hogy a meg nem felelők rövid időn belül vagy önként kimaradtak, vagy eltanácsolták őket. Végezni csak azok tudtak (cca 90%), akik nemcsak megtanulták, hanem meg is szerették szakmájukat. Ez pedig elsősorban az oktatók érdeme.

Az akkori szociális viszonyokra jellemzők lehetnek:

a) Egyesületek, uradalmak, intézmények és magánosok nagy számban létesítettek ösztöndíjas helyeket, s így a tanulók szempontjából az oktatás - sőt a bentlakók teljes ellátása is - lényegében ingyenes volt.10

b) Szociális szempontból kiemelkedik Hauer Géza igazgató (1888-1900) munkássága, aki 1893-ban az országiban elsőként tesz javaslatot a minisztériumnak (15 tanulóra á 2250 frt-os) „állami ösztöndíj” alapítására. „Eddigi működésem alatt azt tapasztaltam, hogy Somogy megyében az oktatáshoz a legjobb anyagot a nép azon rétegéből lehetett kiválasztani, a mely 'nem bírt magán vagyonnal, hanem folyamatos munkában állt, napszámmal kereste kenyerét, vagy pedig mint cseléd szolgált. Ezekben meg volt az ambíció, meg volt a szorgalom, hogy előbbre jussanak. Ilyenek tetemes nagy számban jelentkeztek évenként. .. Ezideig alapítványi hely volt elegendő és az említett elemből a választást igen sikeresen meg lehetett ejteni; neveltünk is belőlük olyan anyagot, amelyet már nagy vidéken keresnek és szerénység nélkül mondhatjuk, hogy a gazdaközönség fiatal koruk daczára is meg van velük teljesen elégedve.”11

c) Ugyancsak Hauer nevéhez fűződik, hogy Somogyszentimrén előbb magán elemi-isikolát szervez, amit rövid időn belül sikerül állami kezelésbe adnia. Óvodát létesít, egyben az ismétlőiskolások, a majori asszonyok és lányok számára esti házi ipari oktatást vezet be.12

d) Somogyszentimrén az alkalmazottak (cselédek) helyzete kedvezőbb volt, mint a környező uradalmakban.13 Fizetésük is magasabb, amihez a johb munkakörülmények is járultak (a tanulókkal végzett munka körinyebb, a munkavezetők nem pallérok, hanem a tanítók voltak).

A Tanácsköztársaság bukása után egy jellemző epizódot említek.

Fodor Jenő szentimrei igazgatót egy munkatársa (Flojhár Tivadar menekült tanító) 1920. május 2-án kelt 12 pontos beadványában bevádolta a miniszternél. Bennünket ebből a következők érdekelhetnek: „6. Hudra László kaposvári kom-