Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
Az akkori Somogy közigazgatási határain bőiül is, megközelítőleg hasonló számban gyilkolták a tnunfcásdkat, parasztokat a különböző fehérterrorista különítmények. A helyi munkásmozgalom vezetőinek, aktív résztvevőinek, így a munkásművelődés fáradhatatlan apostolainak legyilkolásával hosszú évekre visszavetették környékünkön a munkáslkultúra ügyét. 4. Felszabadulásunkig, a negyedszázados ellenforradalmi időszakban csak a megyeszékhelyen találkozunk folyamatos munkásmozgalommal. A szociáldemokrata párt, illetve a szakszervezetdk újjászervezése után újból ott kezdődött a munkáskultúra, a munfcásművelődés ügye, ahol 30-35 évvel azelőtt a magvetők tartottak. Evekig a munkásszínjátszóknál semmitmondó népszínművek, operettek és kabaréelőadások voltak napirenden. A kaposvári munkásság, amikor 1925-bem megépítette saját otthonát, ott helyet kaptak a színjátszók, a dalárdisták és a szavalókórus is. Az ezer kötetes könyvtár is ott működött, amelyből évente átlagban egy-egy kötetet 20 alkalommal kölcsönöztek ki. Az otthon felépülésével állandóvá vált az ismeretterjesztés, ami a német megszállásig rendszeres volt. Átlagban évente 10-15 ismeretterjesztő előadást tartottak. A megyeszékhely jelentős számú munkásságának adva volt a szervezettség mellett a művelődési-kulturális lehetőség, viszont vidéken, így Dél-Balaton környékén is, mindezt nélkülözték. A hatósági terror - a közigazgatási és csendőrterror - itt sokkal nyíltabb és durvább volt. Vidékünkön sem a szakszervezetek, sem pedig a szociáldemokrata párt hosszaibb ideig nem tevékenykedhetett. Ismerve a korszak politikáját, a munkásmozgalmat izolálták az agrárproletariátustól. A megfélemlítés, az egyháziak hatása, valamint a hivatalos egyesületek célja a vidék proletariátusának a munkásmozgalomtól való leválasztása volt. Néhány rövidebb-hosszabb megszakítást kivéve, a burzsoázia taktikája sikeresnek volt mondható. A húszas évek derekán az osztályharcos MSZMP kaposvári szervezetén kívül, vidékünkön Lengyeltótiban, Marcaliban és Tab környékén tevékenykedett egy-egy szervezet. Ezekben, az első percektől kezdve figyelmet szenteltek a munkások művelődésére, politikai fejlődésére. Könyveket, füzeteket kölcsönöztek. Megismerkedtek Marx, Engels és Kautsky legfontosabb magyar nyelven megjelent írásaival, valamint a különféle Népszava kiadványokkal. Amikor a kaposvári szervezet helyiségében a rendőrség házikutatást foganatosított és az ott talált könyveket elkobozta, a fennmaradt kimutatásból képet kaphattunk a könyvtár állományáról. Néhány év múlva, a gazdasági válság éveiben az illegális kommunista párt marcali, kéthelyi sejtje, majd 1937-ben a Tab környéki munkások szervezkedése érdemel megkülönböztetett figyelmet. A pécsi ügyészség által benyújtott vádiratban több alkalommal szerepek az illegális kommunisták által olvasott és terjesztett marxista szellemű kiadványok felsorolása. Az illegális sejt tagjai szemináriumszerűen feldolgozták a legfontosabb politikai kiadványokat. Az ott hallottakat, megbeszélteket ezután Marcali környékén terjesztették, népszerűsítették. Az uralkodó s fasizálódó tőkés-földbirtokos hatalom leszámolt a munkásság legjobbjaival. A hosszú börtönévek után, internálások és rendőri megfigyelések következtek. A második világháború éveiben pedig különleges munkásszázadokb/, későhb német koncentrációs táborokba hurcolták a munkásmozgalom és a munkáskultúra harcosait.
