Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
I. Agrártörténet
Ebben az időben a földművelésügyi minisztérium mentő akciót indított, amely elért a Balaton partjára is. Egy somogyi embernek, Roboz Zoltánnak, aki később történész és levéltáros lett, volt nagy szerqpe abban, hogy Tolna megyében, ahol akkor gazdasági egyesületi titkár volt, meghonosította a filoxerát gyérítő szénkénegezést. Mindezt a francia szőlészet tanulmányozása után javasolta. A szénkénegezésnek azonban nagy a költségigénye, ezt a parasztság szegényebb része nem tudta igénybe venni. Az amerikai alanyokra oltott európai fajták telepítésének költségigénye pedig még ettől is nagyobb volt. Így aztán a kipusztult paraszti szőlők egy részének a helyére amerikai direkttermők kerültek, amelyeknek telepítési költsége alacsony volt. Mindenekelőtt az Othello és Noah nevezetű fajták terjedtek el, amelyek csak silány lőrét adtak és terjesztették a parasztok gyomorbetegségét. A filoxera-vész időszakában a földművelésügyi minisztérium még szorgalmazta az immunis homoktalajokra történő szőlőtelepítést. A Balaton partján 1891-ben indult el az FM segítségével a Mária-telepi szőlőföldek parcellázása. Festetics Tasziló értéktelen balatonkeresztúri homokjából 317 holdat vett bérbe 35 évre. Ezt 585 részletre osztotta fel és adta bérbe olyan parasztoknak, akiket korábban a filoxera juttatott a tönk szélére. Elsősorban a fonyódi dombon kipusztult szőlők gazdái kaptak a Mária-telepi földekből. A telep állami felügyelet alá esett, a felügyeletet a tudós és nemeslelkű Széchenyi Imre gyakorolta, akinek a feleségéről nevezték el a telepet Balatonmáriának. Az állami akció hatására elindult a tőkés parcellázás is. Nagykanizsai ügyvédek, orvosok 1911-ben egy hold földet 1800-2000 koronáért juttattak paraszti tulajdonba, holott az állami bérelt földeket már 145 koronáért lehetett megváltani. Festetics is ötszörös áron adta a földet, az ügyvédek és orvosok pedig az egyik parcellázáson már 400%-os haszonnal zárták „üzleteiket”. A filoxera-vész után az immunis homoktalajokra telepített szőlők területe a közvetlen parti sávban nőtt meg különösképpen. Itt csemegeszőlőt telepítettek az épülő nyaralók kertjeibe. Ez a folyamat már 1900-ban jól észlelhető volt. Hozzájárult a dombtetőkön kiveszett szőlők pótlásához. Balato'nmárián is csemegeszőlővel kezdték, de az akkor még jóval kisebb számú nyaralók nem biztosítottak jó piacot, így vált általánossá itt is a bortermelés. Egyébként a jó máriai rizlinget a két világháború között a badacsonyi borok „házasítására” használták. A kipusztult paraszti szőlők helyének egyrészére direkttermő fajták kerültek, mivel boruk értéktelen volt, csak a házi használatot szolgálhatták. Így nyilvánvaló, hogy területük kisebb lett, mint a korábbi árutermelő szőlőké. De mi került a helyükbe? Már a filoxera-vész idején az FM-ben kifejtették azt az aggodalmat, hogy a szőlők helyét barackosok fogják elfoglalni. Az aggodalomnak volt alapja, bár a baracknak nem volt nagy belső piaca, már a múlt század 80-as éveiben is a kecskeméti barackot elsősorban külföldön értékesítették és még eljutott Szentpétervárra is. A Balaton partján sem barackosok foglalták el a szőlőhegyeket elsősorban, hanem a balatoni üdülők igényeit kielégítő nyári gyümölcsfák. Korai érésű körte, alma, késői cseresznye, meggy, szilva, ringló, besztercei szflva és természetesen a kajszi és más barack fajták léptek a kiszáradt vagy kivágott szőlők helyébe. Az a gyümölcstermelő övezet, amely a Balaton déli partját kísérte, mintegy 15-20 km széles volt. Annak megítélésére, hogy az üdülés hatására mennyit és hogyan fejlődött a gyümölcstermelés, 27 község adatait tekintettem át 1895 és 13
