Horváth János: Bálint Endre kiállítása, 1976

BÁLINY ENDRE KIÁLLÍTÁSA SOMOGYI KÉPTÁR, KAPOSVÁR MÁJUS I U. 12. 1976. AUGUSZTUS 5SZEPTEMBER 12. Rendezte: DR. URY ENDRÉNÉ művészettörténész A katalógust szerkesztette: BÁLINT ENDRE Katalógus és plakátterv: HORVÁTH JÁNOS Fotó: PETRAS ISTVÁN KOVÁCS FERENC VATTAY ELEMÉR Boritón: „REQUIEM" 1975. Szeretném még a látszatát is elkerülni annak a fajta szerénytelenségnek, aminek jellemzője, hogy a művész a művei elé tolakszik és programbeszédekkel untatja a művekre kíváncsi szemlélőt vagy érzelgős, esetleg patetikus hitvallásokkal kábítja el azokat, akik különben arra a nehéz dologra vállalkoznának, hogy valóban megértsék a Formát egy emberen keresztül vagy az Embert az általa tolmácsolt formán keresztül; vagyis azt a képet, amit éppen néznek és látni szeretnének. Ez a hosszúra sikerült mondat szinte kizárja minden további közlés lehetőségét, ami munkálkodásom tartalmát és értelmét illeti; mégis ennek ellenére néhány mondat erejéig megkísérlem a magam módján magyarázni önmagamat egy olyan tevékenységben, amit egyrészt túl sokan müveinek ahhoz, hogy biztos lehessek elhivatottságomban, másrészt talán az idők ellen is védekezek, valami nagyon is támadható anakronizmussal, jól tudva, hogy nem tehetek mást, mint amit teszek: szorongok, mert a Dolgok árnyéka rám vetül és azt az őszinte vágyamat is el kell hárítanom, hogy egy vásznat tiszta feketére fessek, mert epigonja lennék Malevitsnek, aki fehér kockát festett fehér vászonra, vagy Yves Kleinnek, aki tiszta kékre festette vásznait. Ismétlem: epigon lennék, még ha pesszimista, de mégis csak az. Amire az én erőmből tellett, hogy megbontottam a tiszta feketét a várakozás tompa fényeivel és az elálmélkodós kis világosaival és a természet helyett a magam természetét igyekeztem valamiféle rendbe kényszeríteni és azon buzgólkodni, hogy nyoma maradjon utánam azon Dolgoknak, amelyek a Dolgok közül nyomot hagytak rajtam. Lehet, hogy utam, fiatalságom életfélelme és öregségem halálfélelme között túl kanyargós volt és ha megkérdezték tőlem, hogy hová is jutottam, igazából nem is tudnék mit válaszolni. Ez az egyetlen bizonyosságom: 1976 áprilisában. Bálint Endre