Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

Fújja a szél gyócsingét, gyócsgatyáját, Mér szerette el a báró leányát. A faluba végigmenni nem merek, Mer azt mondják, fekete jászt viselek, Jász a ruhám, hófehér a zsebkendőm, Juhászlegény vót az igaz szeretőim. A falumban cigányasszony sátora, De sok szép lány kártyát vetni jár oda, Elmegyek és megkérdem a jövőmet, Kapok-ë még szép szeretőt még ëggyet. Igal, Vajda Józsefné, (sz- 1905) 83. SZENDRE BÁRÓ LÁNYA Balatonnál a nagyberki határba Kizöldellt a legöregebbik nyárfa, A Nagyberek legöregebb nyárfája, Gujáslegény búsulni jár alája. Gujáslegény szive nagyon szomorú, Előveszi furugláját belefú, Furulaszó behallik a tanyára, Ébredj fël hát Szendre báró leánya. Fel is ébredt, ki is nyilt az ablaka, Kökényszemű barna lány néz ki rajta. Hej, t'é gujás, jaj, de szépen furujálsz, Behallik a tükörszobám ablakán. Szépen legel a kisasszon gujája, A kisasszon maga sétál utána, Már messziről kiáltja a gujásnak, Szivem gujás, terítsd le a subádat. Nem terithetem ide a subámat, Közel a kár, behajtják a gujámat. Már te' arra szivem gujás, ne gondojj, Majd kiváltja édesanyám, ha mondom. Édesanyám arra kérlek tégedet, Ez a gujás nagyon szeret engemet, Én is szeretem a gujást igazán, Kérlek anyám, ezért n'é haragudj rám. 86