Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

70. RÁSZÁLLOTT A PÁVA Rászállott a páva Vámiegyeházára, Vized vitt szájában A rabok számára. Rab vagyok, rab vagyok, Mikor szabadulok? A régi rabságban Térdig vasba vagyok. Térdig vagyok vasba, Derékig bilincsbe, Kiapad a szëmëm A nagy szenvedésbe. Szájj el páva szájj el, Házunkon körösztül, Szójj be az anyámnak, Maga van egyedül. Ha kérdi, hogy vagyok, Nagyon beteg vagyok, A régi rabságba Talán meg is halok. Térdig vagyok vasban, Derékig bilincsbe, Kiapad a szemem A nagy sötétségbe. Kert alatt fojik el A Rábának vize, Fejem fölött sivít Annak a szellete. Oda vagyok zárva, A Csillag-börtönbe, Kiapad a szemem A nagy hidegségbe. Szájj el páva szájj el, Házunkon körösztül, Szójj be az anyámnak, Maga van egyedül. Ha kérdi, hol vagyok? Szabad madár vagyok, A régi rabságból Mámo szabadulok. Mámo szabadulok Hónap hazamegyek, Anyám két karodra Sírva rárepülök. Vessél párnás ágyat A fárodt fiadnak, Meg annak a szép kis Pávo kis madárnak. Megpihenünk ketten Az eső szobába, Aranytollú páva, A rugonyos díványon. Főket a fényes nap, Erëszté sugarát, A szép pávomadár Terjegeti szárnyát. Ërëpul a páva Kelet, nyugot felé, Kiterjesztett szárnnyal A vármegyeház felé. Beszótt a rabokhoz, Nem 'mähetteik haza, Nektek nem szól soha Az a rekvencia. Ti mind itt maradtok, Mer betegek vagytok, Kégyók, békák, hangyák, Sorsaira juttok. Igal, Máté Józsefné, (sz. 1905) 73