Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

Az 546. d-c)-típus épp a III. dallamsorban tér el társaitól, többi sora viszont ide húzza. A c) kivételével kizárólag Dél-Dunántúlon élnek e dallamok; a c)-nek érdekessége, hogy sok száz ill. sok ezer kilométeren keresztül hiányzik, majd felbukkan a székelyek közt ill. Cseremiszföldön.

5 A másik esetben a dallamtípusok I—II. sora rokon az előbbi példák elejével és a magas „Éva Szívem" kezdetével: Az 547 a-b) jellegzetes lakodalmi ételnóta Pátróban, a b) másfajta szövegekkel többfelé ismeretes Zalában is. A c)-dallamtípus különféle szövegekkel Dunántúlon kívül is előfordul (Északon, Északkeleten és Székelyföldön). 4. A hangterjedelem közepén induló, majd oktáv tájáról leereszkedő több magú dallamok tömbje. A magyar népzene régi stílusának másik jellemző típustömbje olyan dallamokból áll, amelyeknek eleje kvint-kvart magasságában helyben időzik, vagy az alaphangról indulva ide torkollik. Második sorukban, néha már az első sorvégen, oktáv tájáig (vagy csak szeptimig) emelkednek, innét több-kevesebb hullámban ereszkednek alá. Nem ritka a pontos vagy variált kvintváltás sem ebben a tömbben (hol a II-IV., hol az I-IV. sor közt, rendkívül ritkán pedig az I. és III. közt). Ellentétben az egymagúakkal, ez a szerkezettípus alig tartalmaz általánosan elterjedt dallamokat. Ezek kimondottan egyes területekre jellemzők.

6 Nem tömörülésükkel - és egyik-másik típusukkal - jellemzően dél-dunántúliak az 548. példabeli dallamok, hanem egyszerűen azzal, hogy csak itt fordulnak elő : 419