Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

de olykor a középkori papság sem tudott teljesen szabadulni, bár hivatalos megnyilatkozásaival tiltakozott minden boszorkányos cselekvés ellen, ugyanakkor a papok éppúgy tartottak az ördög incselkedéseitől, a sátán gonoszságától, mint a műveletlen szegény hívők (utalással a XVI. sz. bájoló imádságai kapcsán Bornemisza Péter magyarázataira). Ezeknek a ráolvasóknak (varázsimáknak) egyes sorai, motívumai megtalálhatók a szövegükben lényegesebben hosszabb esti, népi imák sorai között is, mint azt főszövegeinkben láthatjuk, s ebbéli affinitásuk során keletkezett formáink alapul szolgálhatnak a további műfaji és strukturális vizsgálódásoknak. Mind a ráolvasok, mind a népi imák hasonló típusaival más európai népek körében is találkozunk, mégis azt mondhatjuk, hogy a magyar - és nem utolsó sorban a somogyi imákban - megvannak a sajátos etnikus vonások. Kálmány I. 1881, 110-116. - Kálmány II. 1882, 111-114. - Kálmány 1891, 35-37, 69-72. - Kiss Á. 1892, 116-117. - Thury 1913, 195-205 - Szendrey 1942, 105-111. - Lajtha 1947, 98-101. - Diószegi i960, 5-247. - Pócs 1968, 253-278. - Ortutay-Katona II. 1970, 99-109. - Diószegi 1973, 11-135. LVI. 483-493. IMÁK A népek szellemi ismeretanyagához tartozó vallásos képzetek teljes értékű feltárásához és megismeréséhez hozzátartozik imáinak vizsgálata is. E nélkül valóban szegényebb lenne a nép szellemi arculatáról eddig alkotott képünk. A vallásos élet eme sajátságos karakterű típusát, a folklorisztika széles skálájú műfaját csak a mai tudományunk kezdi valójában rendszerezni, összegezni, bár a vizsgálódásnak voltak némi előzetes próbálkozásai. Kálmány Lajos, Bálint Sándor, Fettich Nándor után főleg Erdélyi Zsuzsanna tudományos kutatásainak vannak kimagasló eredményei. Ez utóbbi munkák európai rangú kiadványa éppen Somogy, közelebbről a megyei levéltár nevéhez kapcsolódik. A népi imák elemzése során bonyolult összetevőkre bukkan a kutató, s mint a ráolvasásokkal kapcsolatban is, az tapasztalható, hogy ezek a szövegek kapcsolatban vannak a régi bájoló imádságokkal, a középkori látomás-irodalom és más szakrális latin és magyar szövegek motívumaival és nem utolsó sorban a már említett pogánykori praktikákkal. Igen sok formán áthat az ősi képzetek szülte pogány szemlélet hatása, de a keresztényi hitélet gyakorlata és szemlélete is. E pogány-keresztény hatást mutató szövegek tartalma arról tanúskodik, hogy elmondójának lelki szükséglete volt ezekre a szövegekre a félelem, szenvedés, baj elhárítás ellen. Tapasztalataink szerint voltak olyan változatai imáinknak, amelyeket énekeltek is. Azt mondhatjuk, hogy a könyörgő-elhárító-énekes szándéknak egy olyan komplex, szinkretikus formát látrehozó valóságával van dolgunk, amelyeket átmeneti típusoknak tekinthetünk, ebben nemcsak gyermekkori élményeim, de magnófelvételeim is megerősítenek. Hasonló jelenségként említhetjük a katolikus liturgiában szereplő imák néhány változatát, amelyeket - főleg búcsúk alkalmával - énekeltek is, tehát mind ima, mind énekfunkciót is betöltöttek. A népi imákat - minden eddigi adatközlőnk véleménye szerint - sohasem mondották templomban, nyilvánosan, és a papok nem is engedték meg ezek használatát. így maradtak meg egyéni és családi „használatban", s szájról-szájra átadva keletkeztek variánsai. 403