Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975
XL. 332-344. TRÉFÁS ÉS GÜNYDALOK Az e csoportba sorolt dalok legközelebbi rokonai a párosítók és gúnyversek. Ezeket a dalokat együtt szokták énekelni a régi fonókban, fosztókban, kobzokban. Közöttük találjuk a legtöbb sikamlós szöveget. Ezek éneklése egyáltalán nem volt bántó abban a közegben. Tréfás és gúnydalok és a már említett csúfolóink között némi különbség van. Amíg a rigmusos, gúnyolódó csúfolók nem mindig szórakozáshoz kötöttek, addig a tréfás dalok csoportja olyan dalokat tartalmaz, amelyek kizárólag szórakozó-mulató alkalmak anyagaként szerepelnek. Amíg az előbbin bosszankodott a kipellengérezett, az utóbbin nagyot nevetett, és általa mindenki jól szórakozott. A kisbárapáti Tóth Imre és Tobak Mihályné egyik összejövetel alkalmával olyan párbeszédes dal-tréfát rögtönöztek majdnem egy óra hosszáig, amelyen még azok is jót derültek, akik ezeket a strófákat már ismerték. MNGY I. 1872, 325-332. - MNGY II. 1872, 215-234. - Kálmány II. 1878, 163-171. - MNGY VI. 1903, 206-228. - MNépr. III. 80-81. - FaragóJagamas 1954, 311-322. - Oitutay-Katona I. 1970, 681-794. XLI. 345-357. TÁNCDALOK ÉS MULATÓDALOK A Somogyban igen gazdagon előforduló táncdalok közül ebben a csoportban csak néhányat közlünk, egy részüket már bemutattuk a pásztordaloknál, kanásztánc dallamként. Az itt szereplő dalok egy része is kanásztánc ritmusú, de akad közöttük ugrós, csárdás tempójú dal is, valamint parlandó dallam. Legtöbbjük közismert népdal, néhányat viszont népies műdalra énekelnek. Különösen értékesek a kanásztánc, kanászverbunk dallamai mellett a női karikázok régies dallamai. A mulatónóták egy részét „hallgatószerűen" adják elő. Ezek között találunk olyan eredeti jó folklór szövegeket, amelyeket viszont gyenge műdalokra énekelnek. A somogyi táncalkalmaknál - természetesen - nemcsak az említett daltípusokat használták, hanem pl. a szerelmi dalcsoportban felsoroltak nagy részét is, hiszen azok lírai voltuknál fogva és tánctempójuk miatt alkalmasak voltak mind a mulatásra, mind a táncolásra. MNGY I. 1872, 309-316. - MNGY II. 1872, 207-214. - MNGY VI. 1905, 182-205. - MNT Ill/b, 1956, 1-31. - Ortutay-Katona I. 1970, 541-645. -MNT VI. 1973, 63-352. XLII. 358-376. TÁNCSZÓK Ezek az országosan, főleg Erdélyben elterjedt hujjogatások, csujogatások többféle funkciót töltöttek be: gyakran táncra inspiráltak, magát a táncost bíztatták, esetleg a másik férfi táncost serkentették, vagy éppen a leány-partnert dicsérték, máskor gúnyolták. Legfőbb célja volt ezeknek a szóknak a közönség szórakoztatása, mulattatása. Az emelkedett hangulatban senki sem botránkozott meg a sikamlós strófák hallatán. Rövid sorokból, esetleg néhány strófából állanak a táncszók, amelyek többségét táncolás közben mondták, de a táncok szünetében, a pihenés szakaszában is szerepet kaptak. 397