Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

XL. 332-344. TRÉFÁS ÉS GÜNYDALOK Az e csoportba sorolt dalok legközelebbi rokonai a párosítók és gúny­versek. Ezeket a dalokat együtt szokták énekelni a régi fonókban, fosztókban, kobzokban. Közöttük találjuk a legtöbb sikamlós szöveget. Ezek éneklése egyál­talán nem volt bántó abban a közegben. Tréfás és gúnydalok és a már említett csúfolóink között némi különbség van. Amíg a rigmusos, gúnyolódó csúfolók nem mindig szórakozáshoz kötöttek, addig a tréfás dalok csoportja olyan dalokat tartalmaz, amelyek kizárólag szóra­kozó-mulató alkalmak anyagaként szerepelnek. Amíg az előbbin bosszankodott a kipellengérezett, az utóbbin nagyot nevetett, és általa mindenki jól szórakozott. A kisbárapáti Tóth Imre és Tobak Mihályné egyik összejövetel alkalmá­val olyan párbeszédes dal-tréfát rögtönöztek majdnem egy óra hosszáig, amelyen még azok is jót derültek, akik ezeket a strófákat már ismerték. MNGY I. 1872, 325-332. - MNGY II. 1872, 215-234. - Kálmány II. 1878, 163-171. - MNGY VI. 1903, 206-228. - MNépr. III. 80-81. - Faragó­Jagamas 1954, 311-322. - Oitutay-Katona I. 1970, 681-794. XLI. 345-357. TÁNCDALOK ÉS MULATÓDALOK A Somogyban igen gazdagon előforduló táncdalok közül ebben a csoport­ban csak néhányat közlünk, egy részüket már bemutattuk a pásztordaloknál, kanásztánc dallamként. Az itt szereplő dalok egy része is kanásztánc ritmusú, de akad közöttük ugrós, csárdás tempójú dal is, valamint parlandó dallam. Legtöbb­jük közismert népdal, néhányat viszont népies műdalra énekelnek. Különösen értékesek a kanásztánc, kanászverbunk dallamai mellett a női karikázok régies dallamai. A mulatónóták egy részét „hallgatószerűen" adják elő. Ezek között találunk olyan eredeti jó folklór szövegeket, amelyeket viszont gyenge műdalokra énekelnek. A somogyi táncalkalmaknál - természetesen - nemcsak az említett dal­típusokat használták, hanem pl. a szerelmi dalcsoportban felsoroltak nagy részét is, hiszen azok lírai voltuknál fogva és tánctempójuk miatt alkalmasak voltak mind a mulatásra, mind a táncolásra. MNGY I. 1872, 309-316. - MNGY II. 1872, 207-214. - MNGY VI. 1905, 182-205. - MNT Ill/b, 1956, 1-31. - Ortutay-Katona I. 1970, 541-645. -MNT VI. 1973, 63-352. XLII. 358-376. TÁNCSZÓK Ezek az országosan, főleg Erdélyben elterjedt hujjogatások, csujogatások többféle funkciót töltöttek be: gyakran táncra inspiráltak, magát a táncost bíz­tatták, esetleg a másik férfi táncost serkentették, vagy éppen a leány-partnert dicsérték, máskor gúnyolták. Legfőbb célja volt ezeknek a szóknak a közönség szórakoztatása, mulattatása. Az emelkedett hangulatban senki sem botránkozott meg a sikamlós strófák hallatán. Rövid sorokból, esetleg néhány strófából állanak a táncszók, amelyek többségét táncolás közben mondták, de a táncok szünetében, a pihenés szakaszá­ban is szerepet kaptak. 397

Next

/
Oldalképek
Tartalom