Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

IV. A HALÁLRA TÁNCOLTATOTT LEÁNY 22. SÁGI BIRÓNÉ Jó estét, jó estét, Sági biróné asszony! Itthun van^ë a lánya, Az én kedves angyalom? Itthun van, od benn van, A belső szobában, Jóízűen aluszik, A paplanos ágyába. Menjen be, költse föl, Küldje el a bálba, Szép sejemszoknyáját, Kösse a derekára. Tíz aranygyűrűjét, Húzza az ujjára, Szép brunër cipőjét, Húzza a lábára. Hangászok, hangászok! Ságibeli hangászok, Ezt a nótát húzzátok, Ma reggelig húzzátok. Picikém, picikém! Eressz ki pihenni, Szép brunër cipőmből, Véremet kiönteni. Nëm szabad pihenni, Nem lehet kimenni, Szép brunër cipődből, Véredet kiönteni. Verje meg az Isten, Azt az édesanyát, Ki estétől röggelig, Nem látja a lányát. Este elbocsátja, Röggelig nëm látja, Másnap nyolc órakor, Már halva találja. Más menyasszonyoknak, Sublatokat vesznek, Sági biró lányának, Már koporsót vesznek. Más menyasszonyoknak, Húzzák a vigadót, Sági biró lányának, Húzzák a haldoklót. Jó reggelt, jó reggelt, Sági biróné asszony! Ügy hallottam az este, Hogy meghalt a menyasszony. Möghalt már, möghalt már, El izs van temedve, Az a huncut, rongy ember, Szenved már a börtönbe. Szenvedek, szenvedek, Szenvedni akarok, Sági biró lányáért, Meghalni kész vagyok. Kálmáncsa, Kalmár István, (sz. icoó) 33