Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

25S. KOPORSÓDNÁL ÁLLOK, MEGVÁLTÓ ISTENEM Koporsódnál állok, Megváltó Istenem, Megszűntek a kinok, Megszűnt a gyötrelem. Könnyező szemekkel Nézem holttestedet, Kemény kőhől való, Koporsó-nyoszolád. Nem hintettek reád Rózsát és violát, Csak a kék csapások Vérző piros sebet, Mint egy szegény árvát Temettek alkotó Nem szóltak harangok, Nem volt búcsúztató. Csak édes jó anyám, Csak az búcsúztatott, Mária, Szűzanyám, De elhagyott valál, Midőn szép fiadtól Megfosztott a halál. Mária, Mária, Szomorú szent szived, Jaj, most elvesztetted Kedves szülöttedet. Bűnös, ki lelked Bánatba foglalá, Sirva sirasd végig Jézus keresztfáját. Megtérő bűnöshöz Nem volt ő mostoha, A megtérői Jézus Keblére fogadja. Siófok, Ángyán József (sz. 192.2) 257. LEHULLOTT A JÉZUS VÉRE Lehullott a Jézus vére A szent keresztfa tövére, Drágalátos szent testéből Öt méjséges sebeiből. De a földön nem maradtak, Mint piros rózsák kinyíltak, A szent angyalok fölszedték, Alázatosan tisztelték. Monda Jézus az angyalnak, Vidd föl az én szent atyámnak, Mondjad, keresztfámról küldtem, Fogadja kedvesen tőlem. Ez a világ drága ára, Sebeim kinyik rózsája, Mit nagy kinok között szültem, Véres könnyekkel öntöztem. Ó, megváltó szent Istenünk, Drága keresztedre kérünk, Leborulva esedezünk, Nyisd meg az egeket nékünk. Siófok, Ángyán József (sz- 1922) 190