Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

247. ITT xMARADTAM ÉN ÁRVÁN Itt maradtam én árván, Özvegyen és árván. Nem volt nékem sehol sem Ëgy darab kenyerem. Eredj fiam itt vannak, Gazdag rokonaim, Mondd el, 'hogy mind éheznek, Kisebb testvéreid. Arról is szóljatok, Hogy én beteg vagyok, Hátha talán megesik A szive rajtatok. De a gazdag rokonok, Még meg se hallgatták, Mind a három árvára A kutyát uszították. Mëgy a három árva, Továbbmegy en sirval, Ö Szűzanyám, mi van a Számunkra megirva. Mëgy a három árva, Ki a kis tanyára, Nincs aki meghallgassa Az ő panaszukat. Leszállott Mária A magas kék égből, A három kis árvát Magáhol vitte föl. Csurgó, Borbély Teréz (sz 248. URAM, DE ÁRVÁN MARADTAM Uram, de árvára maradtam, Midőn szüleimtől egyedül hagyattam. Maradt még életbe ëgy gazdag nagynéném, Kit gondviselőül rendeltek énmellém. Ügy, mint az férjének gondomat viselé, Gyönge kis arcomat naponként mëgveré, Mert egyszer kimíentem én a temetőbe, Jó szüleim sirját siratgattam rendre. Zokogva, jajgatva föl-fölsóhajtottam, Kéj föl édesanyám, siró hangon mondtam. Jaj, de nem hallotta, hiába zokogtam, Néma (keresztjénél hiába kiáltoztam. Mert a halál-álmát ol mellen aludta, Hogy árvája szavát még meg sem hallgatta. 184