Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

Lova lába megbotlott ëgy fenyőbe, Ott fogták el Cseli Pistát örökre. Arra kérem én a zsandár urakat, A lovamat el ne lőjjék alólam, De a zsandárkáplán erre azt mondja, Nem lësz többet, Cseli Pista, pej lovad. Cseli Pistát bevitték a börtönbe, Másnap reggel a vármegye udvarra, Ha meghalok, azt az ëggy et meghagyom, Feleségemnek csak azt megmondjátok. Viselje gondját az ëgy gyermekemnek, Ne tanitsa sé csikósnak, guj ásnák, Azt az ëggyet taníttassa betyárnak. Szöllösgyörök, Vác7J István, (sz- 1909) 140. CSALI PISTA Esik eső, szép csendesen csöpörög, Csali Pista a csárdába kesereg. Szép csárdásné bort hozzon az asztalra, Legszebb lányát állítsa ki a posztra. Édesanyám én a posztot nem állom, Amott jönnek fölfegyverzett zsandárok. Csali Pista nem vette ezt tréfára, Fölugrott a kis pej lova hátára. Kis pej lova elvitte őt messzire, Elvitte a Bakony-erdő szélire. Lova lába megbotlott ëgy fenyőbe, Ott fogták el Csali Pistát örökre. Visszaizent ő a feleséginek, Gondját viselje a két gyermekének, Ne tanitsa sem papnak, sem kántornak, Mind a kettőt adja oda betyárnak. Mert a betyárnak jól mëgy dolga bujába, A bakonyi sürü erdő aljába. Édesanyám éjjel nevelt engemet, De nem tudja az én bus életemet, Mert ha tudná az én bus életemet, Éjjel-nappal siratgatna engemet. Varjaskér, Hosszú Lázár, (sz. 1898) izĥ

Next

/
Oldalképek
Tartalom