Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

88. SZABÖ VILMA Szabó Vilmát nőm az anyja szülte, Kiskertembe rózsafa termetté. Áldott légyen rózsafa bimbója, Ki a Szabó Vilmát kinyillotta. Szabó Vilma kiment az erdőbe, Ráfeküdt a hársfa levelére, Egyet-kettőt kiáltottam néki, Kéj föl Vilma, mer meglát valaki. Szabó Vilma nem vette tréfára, Beballag a közeli csárdába, Sirva mondja a csaplárosnénak, Tiz liter bort hozzon a Vilmának. Még a bora felét mög se itta, Kilenc zsandár az ajtót benyitja, Szabó Vilma tëdd össze a kezöd, Valld ki ezt a csekél bűneidet. Szabó Vilma piros pántlikája Megakadt a kapu félfájában. Sirva mondja a zsandár káplárnak, Eressze el piros pántlikámat. Szabó Vilmát hat zsandár kiséri, Szeretője az ablakon nézi, Ne nézd babám gyászos életömet, Mind teérted szenvedőm ezöket. Szabó Vilma, fáj-ie még a szived, Bánod-ё a három gyermeködet? Hogyne fájna, talán még is hasad, Most is azért zörgetöm a vasat. Szabó Vilma tëdd össze a kezed, Valld ki ezt a csekél bűneidet, Valld ki ezt a csekél bűneidet, Hová tötted három gyermeködet? Kettőt tettem a Tisza fenekére, Harmadikat jászos temetőbe. Szenna, Fekete József, (sz- iS8ç) 91