Vaszary, 1974

lehet tükrözni. Ezt tette Vaszary János is, s közben új értelmet adott a hagyománytiszteletnek. Már Münchenben szoros kapcsolatot tartott Hollósy Simonnal és körével, minek folytán a fejlődésnek megbízhatóbb útjára léphetett. Párizsban a Julien szabadiskolában tanult, s szinte élete végéig megőrizte franciás ihletésű szemléletét. Courbet, Bastien Lepage, Puvis de Chavannes művészete ragadta meg legjobban. Stílust kereső igyekezetében a realizmus, a festőileg oldott naturalizmus, a szecesszió, illetőleg szimbolizmus eszméi szinte egyszerre kavarogtak előtte. Mindegyik irányzatnak nagy tábora volt a magyar művészek körében is, sok szép eredmény járt nyomukban, Vaszary eredményei a megkülönböztetett fontosságúak közt vannak. Rendkívül temperamentumos, szenvedélyes alkat volt, aki a folytonos megújulásban nyerte ihlető erőit. Nem csodáiható, ha a realista, naturalista, posztimpresszionista törekvések után a plain-air festészet lehetőségeit aknázta ki szinte a végletekig, s majd gyorsan bizonyította azt, hogy csak átmenetileg tud Oroszok visszavonulása, 1915.