Frankl József: Somogyi orvostörténeti szemle (Kaposvár, 1973)
1 i választani kellett Kossuth kormányzó és Ferenc József király között. Addig Csorba a szabadságharc aktív támogatója volt. Ezt mutatja az »Álladalmi egésség»-ről írt munkája és a nemzetőrök sebészi ellátásáról szóló beadványa. Nyilvánvaló, hogy aulikus magatartását I. Ferenctől nyert nemessége megerősítette; abban az időben egy jobbágy vagy akár polgári származású orvosnak nemességre emelése ritkaságszámba ment és politikai szemléletét döntően befolyásolta. A somogyi nemesség nagy része Kossuth elképzeléseivel szemben Széchenyi elgondolásai mellett állott. Konzervatívok voltak, s később Deák mögé sorakoztak fel. Élesen szemben állott velük Noszlopy és köre: Berzsenyi Farkas, Bárány Gusztáv, Bereck Antal, Hamrák József dr., Szabó János dr., Visy Pál dr. és Wagner Gábor dr.; utóbbiak Noszlopy kormánybiztossága idején mindnyájan tisztviselői állást is vállaltak. Noszlopy kormánybiztos először figyeltette, majd hivatalától megfosztva a megyeházán fogságban tartotta és végül visszavonulásakor magával vitte Csorbát. Csorba a fogságban is megyei főorvosnak tekintette magát és a vármegyeházán tartott foglyokat kezelte. Érdekes, hogy Németh Péter országos biztos levélben hívta vissza 1849 őszén Kaposvárra Csorbát, aki viszont a kolera elleni kiáltványában »felsőbb parancsra« hivatkozik. — Visszatérése azonban kezdettől fogva kérészéletűnek indult. Ügy látszik, egyrészt hiányzott a családi otthon (családját máj.-ban Pestre költöztette!), másrészt nyilván elhatárolta magát a Bach-korszak embertelenségeitől és humánus orvosi mivoltát sértették az indokolatlan üldözések, a kegyetlen vallatások és a sorozatos gyilkosságok. Azt se felejtsük el, hogy 60 éves volt, aki egész életében ellenkező szellemben dolgozott és a meghurcoltatás méltán megviselhette. Egyetlen kiutat látott: Pestre költözni és ott családja körében a tudománnyal foglalkozni. E célból írta kérvényét Geringerhez, melyben kifejti ilyenirányú elgondolását. Szavainak megerősítésére bizonyítványokat kér. Ezekben elsősorban 34 éven át folytatott megyei főorvosi tevékenysége domborodik ki. Nemcsak a nép egészségének érdekében történt működését emelik ki, hanem megemlítik könyveit is. Ezeket saját költségén nyomtatta ki és orvosoknak, községeknek ingyen megküldötte; kezdetben azért, hogy az orvoshiányt a nép oktatásával pótolja, később, hogy az orvosokat szakmailag oktassa, képezze. — Másodsorban hangsúlyozzák az iratok a császári ház iránti töretlen hűségét és ragaszkodását; ez a költözködési engedély megszerzéséhez volt szükséges, tehát bizonyára »úgy kérte«, hogy ez kidomborodjék. Noszlopy 1849. júl. 11-én indult vissza Szigetvárról. Magával hozta mint orvost, Rozgonyi Gábor dr.-1. »Útközben« magához vette Csorba dr.-t is, akit Szekszárdon szabadított ki a csász. hadsereg. Noszlopy nem jutott el Komáromba Klapkához; Rozgonyi aug. 12-én »maradt le« tőle. Ekkor következett Noszlopy bújdosása. Kezdetben az Alföldön bújkált, ahol 1850. ápr.-ban lefogták és Pestre szállították a hírhedt Újépületbe (Neugebäude). (Ez az épület egy óriási kaszárnya volt, melyet II. József építtetett 1786- ban; 1898-ban bontották le; helyén ma a Szabadság-tér van hatalmas épületekkel övezve.) 72
