Frankl József: Somogyi orvostörténeti szemle (Kaposvár, 1973)
Kórházba küldték, ahonnan sikerült megszöknie. Kapcsolatba került Mack József mozgalmával, mely Ferenc József elfogását tervezte. Mikor e mozgalmat felgöngyölítették, Noszlopy a Dunántúlra menekült, a Bakonyba és szabadcsapatokat szervezett. Közben 1852. november 16-án Pestre ment, ahol — árulás folytán — a Bástya utcában elfogták. Bujdosása alatt szakálla kinőtt és »arcát annyira eléktelenítette. hogy nem tudták személyazonosságát megállapítani. A hadbíróság tehát Csorba vármegyei főorvost felrendelte Pestre, hogy az elfogottak közül jelölje meg, melyik a keresett Noszlopy Gáspár. Csorba Főorvos a pesti Üjépületben eléje vezetett foglyok között csakugyan felismerte Noszlopyt, aki tehát nem kerülhette el az akasztófát.« Reiszig leírásában több hiba van. Először is Noszlopy Tivadarra való hivatkozása téves, mert annak »Elmúlt időkből« c. könyvében csak a kivégzésről történik említés. A másik forrás: »Csire István közlése« nem áll rendelkezésünkre. — Ezzel szemben Csorbát nem rendelték fel Kaposvárról, mert már több, mint egy éve Pesten lakott. — Csorba behívását egész pontosan az »O. L. D. 44. 1852. 2844. akta« így írja le: »Militär und Civil Gouvernement. Am folgenden Tage leitete ich dessen Agnostierung durch Dtor Csorba ein, bei welcher Gelegenheit die Identität seiner Person eingestand. Ofen am 17. Nov. 1852. Stefan Molnár.« Noszlopy rokonai családjuk ellenségének és árulónak minősítik Csorbát és neki tulajdonítják a kivégzést is. — Az »audiatur et altera pars« évezredes elve alapján megkérdeztük Csorba családját: mi a véleményük a fentiekről. Csorba Ede dr. jogtanácsos levelében ezt írja: »Az 1850-es évek elején pesti lakásáról egy beteg letartóztatotthoz hívatták a Neugebäude-ba. A férfi, akihez bevitték, a pokolkővel eléktelenített arcú fiatalember Noszlopy Gáspár volt. Az idős orvos kezét összecsapva ... »ember, mit tettél magaddal«... szavakkal látott hozzá az általa jól ismert Noszlopy Gáspár gyógykezeléséhez. A körülmények — melyek között a mocsarakban rejtőző Noszlopyt és híveit a Bach korszak politikai rendőrsége kézrekerítette — sorsát megpecsételték, de emellett bizonyára megvolt az okuk arra, hogy a Noszlopynak vélt személyt beazonosítsák. A ravasz formák között kiugratott szembesítéssel ez sikerült.« Dr. Csorba Ede leírása sokkal valószínűbbnek hangzik és ráillik a Bach-korszak rendőr- és csendőrségére. Hogy a szembesítés és agnoszkálás hogyan történt, nem tudjuk. E ma már biztosan el nem dönthető vita ellenére a kérdés jelentőségét nagy mértékben csökkentik, mondhatnók megsemmisítik a Magyar Életrajzi Lexikon adatai: Noszlopyt »1852. nov. 16-án elfogták. Még egyszer megszökött, de újra elfogták és Pesten kivégezték«. — A kivégzés előtt három régi barátja látta: Körmendy Sándor, Székács és Soltra Alajos, mindhárman ref. lelkészek. Ök semmiféle bozontos szakádról, sérülésről, eléktelenítésről nem tesznek említést, pedig ezt évtizedekkel a tragikus esemény után nyugodtan megtehették volna. Mindenesetre a második megszökés ténye, az újabb elfogatás és az azt követő gyors kivégzés a Csorba-féle »árulást, feljelentést, szándékos felismerést, kárörömet, bosszúállást stb.« jelentőségtelen epizóddá zsugorítja. * * * 73
