Frankl József: Somogyi orvostörténeti szemle (Kaposvár, 1973)
»Csokonai Mihálynak deák korában jó barátja volt egy komáromi születésű Szokolai Dániel nevű, jeles eszű diák, ez Csokonainak Debrecenbőli elköltözése után, szinte oda hagyván a Debretzeni Collégiumot, 1797— ben elébb hazájába, s onnan a pápai Collégiumba ment által, a hol az előbb kelő deákok közzé vétetvén fel, a következendő 1798. esztendőben februárius végén a Hedrehelyi Oskola mesteri hivatal Kovács Istvánnak Csurgóra Correctornak át tétele által megüresedve a be küldött Conventiot v. Chartát fogadta, és mint ilyen, a Collégiumból, hivatalához készülendő Komáromba hazájába haza ment. Csokonai ekkor Komáromban Laky Bálint fiskális barátjánál tartózkodván, Szokolaival naponta találkozott, s megtudta tőle, hogy ő Hedrehelyi kinevezett Oskola rector, és hogy mártius 12.-re hivatalába bé akar állani. A Szokolai Hedrehelyi Státzióinak említésére, magára nézve Csokonai is Keszthelyi plánját felfedezi Szokolainak hogy Keszthelyen Gróf Festetits Györgyöt akarná meg látogatni, a végett hogy az újonnan alakult Georgiconban kérjen s nyerjen magának valamely tanítói állomást. De oda utaztatás eránt nem volt tisztába. A feladatot Szokolai úgy oldotta meg: Nékie Komáromból Siófok felé kellene Hedrahely felé menni. 0 az útját Komáromból Veszprimnek, Vásonynak, Keszthelynek is veheti, és Fenéknél által menvén Somogyba, útja kevés különbséggel egyre megy. A tervet Csokonai helyesnek találta, s Komáromból együtt egy Szekeren, Veszprém s Vázsony felé Keszthelyre elutaztak. A fogadóban háltak, s innen mentek látogatására a Georgicon akkori igazgatójának Kis Szántói Pete Ferentznek, kinek is mint földijének Csokonai előterjesztette idé jövetele okát, s nézeteit s kívánságát. Keszthelyen a derék, magyar szívű Professor Kis Szántói Pete Ferentz nem tsak barátságos szívességgel fogadta, hanem a tiszteletre méltó Gróf Festetits Györgynek be is mutatta — a ki is őket — s különösen Csokonait — minekutánna ez a Grofot, akkorban már nyomtatott munkájával megtisztelte — egész betsülettel látta. Jóllehet Csokonai a Grófnak eránta hajlandóságát tapasztalta — de mivel Pete Ferentz úrtól előre megértette hogy az intézetnek nagyobbrai kiterjesztését tsak a következendő évekre határozta, azomban a Philosophiai és Physicai Cathedrák eránt a Praemonstartensis Tisztelendő atyákkal tractusba bocsátkozott, — Csokonai a kívánságát a Grófnak nem is jelentette. Csokonaira ezen nyilatkozat fájdalmasan hatott, mert ő Komáromi barátainak biztatásai után e statiot szinte bizonyosan elnyerendőnek hitte, Lillájávali egybekelhetését egyenesen erre alapította. Keszthelyről kiindulván Fenéken által hol Szokolai az ügyes jó halászos ebédet készíttetett, s onnan még azon napon estve későn Csökölbe megérkeztek (13. ábra) s a Prédikátor házához szállottak Tiszt. Nagy Gergely Úrhoz, azon bizodalomnál fogva mert a Káplán — a prédikátornak vője, Kis Bálint Debretzeni születésű volt, Csokonainak földije, Szokolainak pedig Debretzenben tanuló társa. Szívesen láttattak; de Csokonait rész szerint reményében tsalatkozása, rész szerint a rázós és hideg Mártiusi utazás strapatziája miatt, a hideg ki lelte és olly rosszul lett, hogy már másnap Kaposvárról Varga Doctort hozzá ki vitetni szükségesnek találta Kis Bálint és Szokolai. Szokolai tsak a Doctor megérkezte után hagyta el beteg barátját és estére Mártius 12.re érkezett Hedrahelyre. 27
