Kovács Péter: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása, 1973

mindkettőjüket. Rippl-Rónai József azonban már nem vállalhatta a szocialista művész szerepét, e feladat felismeréséhez már nem juthatott el. Ady Endre gondolkodásmódja mély rétegekben szántó volt, Rippl-Rónai József pedig hazatérte után a polgári középszer általános normái közé szorítva, a vibráló felszín ,,leírójává" lett. De ennél nem tett sokkal többet a művészeti és politikai radikalizmussal kacérkodó Nyolcak csoportja sem. Sőt, a Nyolcak működésének esztendeiben festette Rippl-Rónai a ,,Kukoricás korszak" csodálatos darabjait. De ez már csak intermezzo volt munkásságában, a körülötte háborgó események közelítő eszenciája. Az első Pont aveni kirándulás után tehát útja szinte töretlen. Megismerkedett a Julian akadémia fiatalságával (maga azonban két hétnél tovább nem látogatta) Paul Serusier-vel, aki Gauguin eredményeit a később Nabis (Próféták) művészcsoport felé közvetítette. Rippl-Rónai József az elsők között láthatta Gauguin nagy kiállítását a Volpini kávéházban, sok nyelvű baráti köre pedig a századforduló internacionális stílusának, a szecessziónak hírét hozta el hozzá. Barátai, a skót Knowles (akitől ugyancsak van a kaposvári múzeum birtokában néhány grafika), Bonnard, Vuillard, Aristide Maillol, Ribot Maillol, Thadée Matanson, a Revue Blanche főszerkesztője. (Bonnard és Vuillard erkölcsi nagyságáról híven beszél az a tény, hogy csak azért nem fogadták el a becsületrendet, mert annak idején maga Cezanne sem kapta meg. Munkácsy Mihály viszont vissza akarta adni a magáét, amikor tudomást szerzett arról, hogy Puvis de Chavannes is megkapta azt. Munkácsy „modern" művészet elleni kifakadásai alkalmas irányjelzők voltak a Ripplivel való szakításhoz). Whistler és Carrière a szecesszió misztikáját közvetítették hozzá, de RipplRónai József nem lágyul el, nem veszíti el szenvedélyességét. Kezén a szecessziós vonalrajz, a kontúr a kompozíció erő és szerkezeti szilárdságát biztosítja. Ezért is becsülte Puvis de Chavannest, aki finoman kiegyensúlyozott színezéssel, gondosan mérlegelt kompozíciós technikával képes volt a szecessziós díszítettséget semlegesíteni és elhagyni az elnehezítő sallangokat. Maillolt Rippl-Rónai veszi rá a mintázásra, Bonnard és Vuillard portréját megfestette. A kaposvári múzeum képtárában is van Vuillard kép, Bonnard portréja pedig a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Maillolról festett arcképe az egyetlen magyar festőtől származó alkotás, amely a párizsi Musée de l'Art Moderne-ben van. Rippl-Rónai együtt járt Toulouse Lautreckkel az Ancourt és Clot nyomdába litografálni. Az Oeuvre színházba (ahol 1896-ban bemutatták Jarry korszakos jelentőségű darabját, az übü királyt) Munch-kal készített díszletet. Meglátogathatta magát Cezanne-t is, s kétszer Gauguin hívásának tett eleget. (A századvég legmagányosabb festőfejedelme megválogatta, hogy kit hív magához teára.) Rippl-Rónai József grafikáiban a sze-