Dr. Temesváry Ferenc: „Midas csináltattta aranyos szerszámját” 1969

találjuk. II. Rákóczi Ferenc is megkövetelte, hogy fő fegyverhordozója fejedelmi buzogányát mellette vigye. Fejedelmi és főúri fegyverekről beszélve, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a problémákkal bőven megtűzdelt XIX. századot. A műipar hanyatlása általánossá vált, a közönséges üzleten és kereseten felül egyre kevésbé lelkesít a nagynak eszméje, s a szépnek kultusza, a közönség pedig a véletlen és szeszélyes divatnak, szokásnak hódolt. E légkörben készült az az emlékbuzogány, amely a szigetvári hőshöz, Zrínyi Miklóshoz fűződik. Hét részből áll, s mindegyike gazdag zománc, rubintos és ékköves díszítésű. A smaragd, gyémánt és türkiszkövek elhelyezése, a díszítőmotívumok megkomponálása — beleértve a figurális szoborkompozíciót —,már nem emlékeztet a XVI—

XVII. századi magyar nemzeti művészet és ötvösség ragyogó korszakára, a XIX. század közepén keletkezett, amikor a nemzet az elnyomatás sötét éveiben a hagyományok ápolásában, a nemzeti múlt kimagasló alakjaira való emlékezésben keresett vigasztalást. így emlékeztek Zrínyire „A SIGETHVÁRI VÉRTANOK "-ra a nagy küzdelem háromszázadik évfordulóján — 1866-ban —, hogy rajta keresztül a „Zrínyiként küzdő" és szenvedő magyarságra utaljanak. Az említett „Zrínyi buzogány "-nak testvére is született Politzer és Böhm mesterek műhelyében. Felületét gazdagon borítja zo48 mánc, ékkő, de ezek kidolgozása fényben,