Dr. Temesváry Ferenc: „Midas csináltattta aranyos szerszámját” 1969
el intő tanáccsal szolgálni: „Senden demitli olan y la ortak ólma", vagyis: ne légy társa náladnál hatalmasabbnak. A pallos értékén és eredetiségén nem változtat a penge másik lapjára került multszázadi téves szöveg. Ez ugyanis a darabot megjelöli és a Zrínyi-, valamint a Sermage-család kapcsolatait igazolja. Nem véletlen, hogy a fejedelmi kincstárak, főúri hadszertárak hegyestőrökkel is igen gazdagon el vannak látva. Ez is sajátos magyar fegyver, amelyet a külföldi irodalom sokszor „magyar hegyestőrnek" emleget. Kialakulását a XV. századra teszik és a lemezvértek elterjedésével hozzák kapcsolatba. II. Lajos király kincseinek összeírásakor, 1528 április 22-én említenek egy „gladium hegyes"-t egy gladium italicum mellett. 1645-ben Poyniczky Horváth Mihály özvegye írja végrendeletében: „Item maradt volt énnálam János király hegy estőre zománczos". A díszítőművészetnek a hegyestőr éppen olyan tárgya volt, mint a szablya vagy a kard. A hüvely és markolat díszítése, vagy borítása a vezetékparipán azonos a nyeregével, amelyhez tartozik. így egy XVII. századi leltárban olvassuk: „Egy ezüstös, aranyos kék bársonnyal burított, és türkisekkel kirakott nyereg, kinek kengyeli ezüstből valók, s aranyosak... kinek kék aranyos csatja vagyon ... ahoz való kék bársonnyal burított ezüst aranyos virágosán ki csinált türkises hegyestőr, kinek szíjjá kék selyemből arany skófiummal koczkásan szőtt, 34 annak alya veres karmazsinnal bélelt; ezüst