Gönczi Ferenc: A Somogy Megyei Múzeum 25 éves története, 1935

50 Ásatások« Egyesületünk a helyszíni gyűjtést 1928. év óta már csak nagyon szórványosan végeztette nemcsak azért, mert a néprajzi anyagot is, nagy részét, már megszerezte, hanem azért is, mert évi költségvetésében a jövedelem nagyon öszszezsugorodott. A vall.- és közoktatásügyi miniszter eddigi évi 500 pengő segélyét 400 pengőre, a vármegye s a város az évi 2000—2000 pengő hozzájárulást 1000—1000 pengőre, vagyis felére szállította le. A tagok száma nemcsak nem szaporodott, hanem a nehéz gazdasági viszonyok között inkább fogyott s a megmaradtaktól is nehezem lehetett a tagsági dijakat beszedni. Egészében sohasem folyt be. Az előbbi évek 6000—8000 P bevételi összegei 3000 P körüli összegekre apadtak le, minek következtében az egyesület múzeumi tevékenysége is szűkre szorult. De azért mindig ujabb és ujabb munkálkodási kört keresett. A néprajzi anyag gyűjtése azért nem volt befejezhető, mert az egyesületnek nagyobb tárgyak elhelyezésére nem volt s ma sincs megfelelő raktárhelyisége. A mezőgazdaságnál pl. a régi szekereket, tézsolákat, boronákat stb. a szőlős borgazdaság köréből a 2—300 éves, különböző szerkezetű préseket, kádakat, régi nagy fazáras ajtókat stb. bármily érdekesek s értékesek is voltak, nem hozhattuk el. Ez okból addig is, mig az egyesület e tekintetben kedvező helyzetbe juthat, a vezetőség figyelme ásatásokra irányult. Somogy megye a legrégibb őskorszaktól, a magyarság bejöveteléig, tele van régi emlékekkel; csak kutatni kell, bőven találunk. Az első ily ásatásunk Somogyacsán volt 1928. év őszén, hol egy régi avar-temető még érintetlenül maradt részeit találtuk meg, egy teljesen ép és 2 csonka, töredékcsontvázzal, ékszerekkel, edényekkel stb., amikből a leletek korát pontosan meg lehetett állapítani. Az ásatásokat Gönczi Ferenc igazgató dr. Fettich Nándorral, a Magyar Nemzeti Múzeum őrével, az avar-kor kiváló szaktudósával végezte 3 napon át. Az ő költségeit a Magyar Nemzeti Múzeum viselte. Az összes leletek a Somogymegyei Múzeumnak jutottak, holott az előzetes megállapodás szerint meg kellett volna felezni. Az Orda község mellett levő u. n. Zardavárnál az ásatás két napig tartott. A terület emelkedettebb részét különböző kutató árkokkal szeltük át, de értékesebb leletekre nem bukkantunk.