Gönczi Ferenc: A Somogy Megyei Múzeum 25 éves története, 1935

4 a költő mondja: »a bölcs lángesze fel nem ér, csak titkon érző lelke óhajtva sejt. Az anyaföld is nagy titkokat rejt magában, ezek megoldásának nehézségeit az emberi elme, a tudomány, a kutatásban gondviselésszerű hivatottságot érző férfiaknak a veszélyekkel szembe néző, önfeláldozó munkája már legyőzte, ők ismeretiem földrészeken járva, tengereken, hegyóriásokon kutatva, ásatásokat végezve szedik össze a föld alól, tengerek mélyéről, elhalt s helyükről elvándorolt népeknek sokszor többezer éves kincseit, melyekkel a tudománynak óriási szolgálatot tesznek. Emlékezzünk meg hálás kegyelettel azokról a nagy férfiakról, akik ezen hivatás teljesitéséért életűket áldozták. Ma már az összes ismert nagyobb államok szerveznek tudományos kutató társaságokat, létesítenek muzeumokat, ahol a kutatók által felszinre hozott tárgyakat elhelyezik és megőrzik. Ezek a tárgyak, mint a régmúlt, történelem előtti idők sötétségébe bevilágitó fáklyák, az emberiség fejlődésének, kultúrájának, művelődésének útmutatói és mérhetetlen hasznot hoznak a tudománynak. Hazánknak is van e célra létesitett nagy intézményét, a »Magyar Nemzeti Múzeum«, amelynek őrizete alatt levő múzeumi tárgyak megbecsülhetetlen értékű nemzeti kincset képeznek s amely intézmény nemcsak itthon, de az egész tudományos világban a legnagyobb tiszteletben és elismerésben részesül. Somogy vármegyében is a nagy idők és nagy emberek kopogtatására megnyiltak az ajtók és megnyiltak a szivek a nemzeti haladás nagy eszméje előtt, amihez a vármegye közönsége örömmel csatlakozott. Ez a vármegye», amelynek oly dicső múltja van, amelyhez annyi történelmi emlék fűződik, ez a föld, melyet annyi honfivér öntözött,, méltó arra, hogy múltja megbecsültessék, hogy a múltjára vonatkozó emlékek összegyűjtessenek s a késő utódok, a jövő nemzedék okulására, buzditására, a hazaszeretet szent érzésében való megerősítésére megőriztessenek és fentartassanak. Somogy vármegyében is ezeai idők példáját követve, megalakult a »Somogymegyei Régészeti és Történelmi Társulat«, majd ennek utódaként a »Somogymegyei MúzeumEgyesület«, melynek a múzeumi tárgyak gyűjtését és egy múzeum-épület emelését célul tűzték maguk elé. Ezen cél elérésében az egyesületet Stephaich Pál, a vármegye alispánja és dr. Kaposváry György, Kaposvár megyei város polgármestere, a betkövetkezett nehéz pénzügyi viszonyok dacára is, mindenkor, a vármegyei kultúra iránt érzett igaz szeretettel és jóakarattal támogatták, amiért is a MúzeumEgyesület hálája és köszönete jeléül, nemes pártfogói nevének és arcképének ezeai kis könyvben való megörökítését nagy lelkesedéssel elhatározta.