Dél-dunántúli tájházak (2008)

Qakoeßi u. 28. Magyarország legdélebben fekvő települése Kásád, lakóinak többsége a horvát etnikumhoz tartozó ún. Dráva menti sokac. Elődeik a 18. század elején Bosznia-Hercegovina felől érkeztek e vidékre, magukkal hozva kultúrájukat, mely a balkáni népcsoportokéval (szerb, bosnyák, bolgár) rokonítható. A lakosság nagy része földművelésből élt, de néhányan iparosnak is tanultak. A faluban egy 19. század elején épült lakóházat a gazdasági épületekkel együtt megvásároltak a helyi vezetők 1984-ben, majd felújíttatták és felkérésükre a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum munkatársai a 19. század végi, 20. század eleji életkörülményeknek megfelelően tájházzá rendezték be. A nyeregtetős, nádfedeles lakó- és gazdasági épület vegyes falazatú (vert fal, vályog), hat helyiségből áll. A szabadkéményes konyhából nyílik balra a lakószoba, jobbra a kamra. A hálókamrába közvetlenül a pitarról lehet belépni. Az istálló és a kocsiszín a hálókamra folytatásában a lakórésszel egy fedél alá került. A nagyobb mennyiségű gabona tárolására a gazdák hombárt építettek az udvaron. A keményfa talpazatú, favázas építmény oldaldeszkáit zsilipéit technikával csúsztatták helyre, majd ezután ácsolt tetőszerkezettel fedték be. Szokás volt e tárolókat színesre festeni, a kék, a kékeszöld, sárga és piros színeket kedvelték. %!2i y I Nyitva tartás: látogatható a hét bármely napján. Elérhetőség: Verbánácz Pál, Rákóczi u. 26. Tel.: 72/474-537