Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

ESZKÖZÖS JÁTÉKOK

(198l/a: 100-101.). Gönczi (1949:94-95.) GOMBOZÁSOK címszó alatt tárgyalja és nyolc variációt sorol fel a megyéből. Lázár Katalinnál a GOMBOZÁS (pénzezés) az ESZKÖZÖS ÜGYESSÉGI JÁTÉKOK csoportjába tartozik (1990:563., 1/2.), melyet golyóval is játszottak. Igen régi orosz népi dobójáték az ún. csontdobójáték, melyhez hasonlót egész Ázsiában ismernek. Feltehetően a játék keletről vándorolt Európába. Eszköze marha, birka, kecske vagy disznó csülökcsontja. A csontokat kifőzik és különböző színűre festik. Minden játékos választ magának egy színt. Ezeket a csontokat a vastagabb végükkel felállítva különböző alakzatokba rakják, és dobnak rájuk. A dobócsont valamivel nagyobb és súlyosabb, mivel megfúrják és üregébe ólmot öntenek. Párosan vagy csapatban játsszák (Lukácsy A. 1964:334.). Az észak-amerikai indiánok, az apacsok igen kedvelt játéka az ún. kőjáték volt. Ástak egy gödröt, attól 10 méterre húztak egy dobóvonalat. Féltenyérnyi vagy annál nagyobb lapos kavicsokat kerestek és a vonalról a lyukba dobtak. Ha a kő nem került be a lyukba, akkor az a játékos kapott pontot, akinek a köve a legközelebb esett hozzá. Pontozással döntötték el a játékot (Lukácsy A. 1964:36.). A Somogyban ismert játékot Együd leírása alapján adjuk közre. Kisebb gyermekek játéka volt. A szabadtéren játszott gombozás neve „guccozás, koccozás", a teremben játszotta a pöckölés-gurítás. Ez utóbbit asztalon, padon játszották. Igen sokféle változata ismert. A játék lényege az ügyesség és a jó célzó-találó készség. A játék célja a nyerészkedés. A játék eszközei : dió, gomb, pénz, de játszották üveg- vagy müanyaggolyókkal is. Gyümölcs (alma, narancs) szintén eszköze lehet. Jól ismert a játéknak tojásgurításos változata is. A játék menete: az asztalra, padra almát helyeztek, melyet egy kisebb tárggyal úgy kellett eltalálni, hogy a tárgyat hüvelykujjal elpöckölték. Ha a pöckölés sikerült, övé lett a „közös bankból" kivett tárgy. Ha a pöckölés sikertelen volt, akkor az ellenfél folytatta a játékot. A játék ütközésig-találatig tartott. Többen is játszhatták, természetesen mindenki saját tárgyakkal szállt be a játékba. Nagyobb tárgyaknál általában könyvet tettek a gyümölcs mögé, hogy megakadályozzák az apróbb tárgyak leesését. Együd javasol egy korszerűbb játékváltozatot is „mini kosárlabda" néven. E játéknál az asztal üres. Az asztalszélen egy kis kosarat, bögrét helyezünk el úgy, hogy a tárgy abba essen bele. Lehet egyéni vagy csapatformában is játszani. Az a csapat győz, amelyik több „kosarat" ér el. 24. ábra. „Mini kosárlabda" (Együd 1981/a: 100. nyomán) Gönczi LÁTRÁNYBÓL koccozást, vagy guccolást említ. Ezt ketten játszották gombbal. Az eldobott gombokat igyekeztek egymáshoz pöckölni. KAPOSSZENTBENEDEKEN dumázás a neve annak a játéknak, amelyben üveg- vagy kőgolyót használtak. Többen játszották és a gurításon kívül az eldugott golyók keresgélésével (befogott szemmel) nyerhették el a játékosok egymás golyóit. LÁTRÁNYBAN arasztozás a gombozás neve, itt arasznyira kellett lőni a másik gombját. KÉTHELYEN falhoz ütőként játszották sárga