Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)
MONDÓKÁK
A gyermekköltészet egyes műfajainak kutatása már a múlt század második felében megindult, és tart máig. Az elmúlt években a kiolvasókat Voigt Vilmos (1975), a mondókákat Borsai Ilona (1980), az altatókat Lázár Katalin (1979) követte figyelemmel, de természetesen táji monográfiák is készültek. Somogy megyére vonatkozó anyagot is tartalmaz Kiss Áron gyűjteménye (1891), Gönczi Ferenc munkái (1937, 1949), a Magyar Népzene Tára I. kötete (Gyermekjátékok. 1951, Sajtó alá rendezte Kerényi György). Gönczi Ferenc nevéhez fűződik Somogyban a mondókák első, tematikus publikálása. Egyik legjelentősebb munkájában, a Somogyi gyermekben (1937:126156.) közzéteszi azokat a mondókákat is, amelyeket 1922-től gyűjtött a gyermekélettel, gyermekneveléssel kapcsolatos somogyi terepbejárások során, illetve kapott a megye tanítóitól. A mondókák igen széles skáláját rögzítette - a természeti és társadalmi környezetet tükröző mondókáktól a bölcsődalokig - mindenekelőtt a magyar lakosság közlése alapján. Természetesen a megye nemzetiségeinek az anyagát is felgyüjtötte, főként német és horvát anyag található mindkét nyelven könyvében (a megfelelő helyen utalunk a gyűjtés helyére is). Bár Gönczit megelőzve Vikár Béla 1905-ben közöl a Somogymegye népköltése című munkájában, a Gyermekdalok és játékok fejezet alatt néhány mondókát, ez csupán gyűjtésének mellékterméke volt (1905:270.). Az ún. „kiolvasó mondókákat" viszont Gönczi nem az említett kiadványában, hanem a Somogyi gyermekjátékok című könyve első részében teszi közzé. (Vö. a Kiolvasok című fejezetben, valamint Gönczi F. 1949:5-12. I. Kiolvasó mondókák.) A prózai szövegen túl a gyermekkor költészetének részét képezik a lírai jellegű alkotások, azon belül is a bölcsődalok, altatók (vö. Katona-Szendrei 1977:365.). Az altató alkalmi műfaj, a ringatáshoz, az altatáshoz igazodik. Általában rövid, egyszakaszos, egyes dallamtípusai a játékdalokkal rokoníthatók. A hazai kutatás elhanyagolt területe ez, pedig e műfajban helyenként igen régies elemek, máskor erős irodalmi és iskolás hatások mutathatók ki. A balladatöredékeket is őrző „Csicsijja, babujja" kezdetű altató eddig csupán Nógrád és Háromszék megyékből, valamint Somogyból került elő. Együd kiadványában erről így ír (1975:404.): „Gyűjteményünkben is szerepel a Kálmány Lajos által megtalált Fiarabolta anya néven ismert típus, amelyet adatközlőink altatóként énekelnek Igáiban." Együd idézi az egyik adatközlő néhány mondatát is, melyben magyarázatot fűz az altatószöveg történeti hátteréhez. A pár soros verseket Somogyban kizárólag nők énekelték. A kisgyermekek altatására szolgáló dallamok strófái alig két-három hangból állnak. A zeneirodalom és a folklorisztika számára mégis igen becsesek. TERMÉSZETMONDÓKÁK NAPHÍVOGATÓ A tél végén éneklik a gyerekek, tavaszhívogatóként:
