Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

PÁRVÁLASZTÓ JÁTÉKOK

MÉZ, MÉZ, MÉZ - ADJON ISTEN, UBORKÁNÉ - MIT KERÜLÖD, MIT FORDULOD Gönczi SOMOGYACSAI és ATTALAI példát közöl a játékra (LESZEDEGETŐ JÁTÉK, 1949:73-74.). AZATTALAÍ leírás alapján közöljük ajáték menetét. A lányok egymás kezét fogva körbe állnak. Egy lány a kör közepére megy, ő a Bíborkáné (Uborkáné) asszony, egy pedig a körön kívül áll. Ez utóbbi a kerülő (kérő). Elkezdik énekelni a dalt: „Méz, méz, méz". A dal kezdésekor a kívül álló lány futásnak ered, a dal végeztével pedig megáll. Ekkor a Bíborkáné a következő kérdéssel fordul hozzájuk: „Mit kerülöd". A párbeszédet követően újból énekelni kezdenek: „Most viszik, most viszik". Az új játéknál a Bíborkáné lesz a kerülő. Másik variáns szerint (SOMOGYACSA) úgy módosul ajáték, hogy a felállás után az első dal: „Most viszik, most viszik", majd a párbeszéd következik: „Adjon Isten, Uborkáné". A párbeszéd az anya (Bíborkáné, Uborkáné) és a kerülő (kérő) között zajlik. Azt követően a kerülő megfogja egyik játékos szoknyáját és már ketten járnak a körön kívül. Ajáték folytatásában a harmadik, majd a negyedik szoknyáját fogja meg, mígnem utoljára a Bíborkánét viszik el. A kerülő mindnyájukkal „rétest" fon össze. Ajáték ekkor befejeződik. A Magyar Népzene Tára I. két SZENNAI példát is közöl (1951:195, 205.) a „Méz, méz, méz" kezdetű játékra. A játékosok kézfogással álló kört alakítanak. Két kislány, a kérő a körön kívül, és a kiadó belül, egymás mellé állnak, egymás felé eső karjukat felemelik, és kezüket összefogva a kör mentén megindulnak. Közben éneklik a „Méz, méz, méz" kezdetű dalt (lásd később a játékdal kottáját). A két kislány lépdelés közben a kör többi tagjának a feje fölött tartja összekulcsolt kezét. A dal vége felé megállnak, mire a dal elhangzik, a kérő a kiadó felé fordul. Az is szembefordul vele. Mindkét kézzel kezet fognak, vízszintesen átnyúlva a körben álló kezei felett. Kiadó: „Mit kerülöd, mit fordulod az én házam táját?" Kérő: „Azt kerülöm, azt fordulom a kend háza táját, el akarom venni a kend Bözsike leányát." (Annak a leánynak a nevét mondja, akinek a háta mögött áll.) Kiadó: „Az én lányom nem adom aranyhintó nélkül, gyöngykoszorú nélkül. A hintóba hat ló legyen, mind a hatnak aranyszőre legyen. Lipitom, lapátom, ereggy, édes lányom!" A kérő kézen fogja azt, akinek a háta mögött áll. Ez belekapaszkodik a kérő szoknyájába, s vele megy. Az ének s ajáték újra kezdődik. Lajtha 1934-ben szintén SZENNÁN gyűjtött „Ej, méz, méz, termett méz" kezdetű játékot, ahol a fentitől rövidebb változatát adták elő. Leányok kézfogással körbe állnak. Egy-egy leányka a körön kívül és belül, egymást kézen fogva lassan körbejár úgy, hogy összefogott kezük a körbenállók felső testét körülrajzolja. A dal végén kezüket elengedik. Az a két leány, aki között megállottak, lesz az újra kezdődő játék két körüljárója.