Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

BEVEZETÉS

pályamunkáját (1988) „Népi gyermekjátékok és az ifjúság társas élete Zamárdiban régen " címmel. Visszatérve a megyei múzeum tárgyi anyagára, az említett állandó kiállítás (1975) gyermekélettel kapcsolatos tárgyai részben Gönczi hagyatékából, részben új szerzeményekből tevődtek össze. A bútorfélék sorában elsőként a pólyateknőt kell kiemelni, amelybe belekötötték a befáslizott csecsemőt. A magyar lakosság körében az volt a szokás, hogy a pólyateknőt az édesanya mellé, a támlás székre, az ún. rengőre tették. A már járni tanuló kisgyermeket a mestergerendához rögzített forgóba állították. (Legtovább a lakócsai horvátok körében maradt fenn e bútordarab.) A már lépegető gyermek helye naphosszat a kerekeken guruló járókában volt, míg az állószékbQ játszani és enni tették a gyermeket. A kicsik alvóhelye volt a bölcső. (A felsorolt bútordarabokat fényképeken illusztráljuk.) A kiállításon bemutatásra kerültek a fiúk - felnőtteket utánzó - gazdasági szerszámai és eszközei; a lányok babái, főzőeszközei; a kendermunka eszközei, valamint néhány játékeszköz (rongy- és szőrlabda, „bilincke"). A jelesnapi szokásokkal kapcsolatos tárgyak közül is szerepelt néhány: a pogányszentpéteri betlehem, az aprószenteki korbácsolás és a luca-napi kotyolás tárgyai. A Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény, valamint tájházaink (Zamárdi, Buzsák) bemutatnak gyermekélettel kapcsolatos tárgyi anyagot is. 1978-ban újabb pályázatot hirdetett a múzeum a gyermekév kapcsán a régi gyermekjátékok témakörében. Jelentős és szép anyagot küldött be a Somogyudvarhelyi, a Felsőmocsoládi és a Lábodi Honismereti Szakkör; de Balatonszabadiból Horvát Ferencné, Kaposvárról a Zója Nevelőotthon Pacsirta bábcsoportja és a Feketerigó bábcsoport, valamint Lőrinc Ferenc 2. osztályos tanuló; Buzsákról a Szerencseőrs, Szőcsénypusztáról pedig az Erdészeti Szakiskola diákjai készítettek tárgyakat. Balatonfenyvesről egy tanuló pályázott, Somogyudvarhelyről egy szakkör (részletesebben: Tárgyi anyag a megyei múzeumban. Függelék). A gyermekélettel kapcsolatos jelentősebb tárgyi anyag található még a megyében Marcaliban és Csurgón. A somogyi kutatók rég óhajtott célja egy gyermekjáték-kötet, egy monografikus gyűjtemény összeállítása. E gyűjtemény kiadását időszerűvé teszi mind a szakma, mind a nagyközönség elvárása. Több mint száz éve, Kiss Áron gyermekjátékgyűjteményének megjelenése óta (1891) számos, Somogyban gyűjtött, ismert és játszott gyermekjátékot publikáltak a legkülönbözőbb kiadványokban. Megyénk felettébb gazdag e vonatkozásban is, sajnos a publikált anyag nehezen elérhető. Ugyanez vonatkozik Gönczi gyermekjáték-monográfiájára, melynek egy-egy példánya lelhető fel csupán a könyvtárakban. A Gönczi-gyűjtötte játékok egy része már nen él, helyüket újak foglalták el, vagy teljesen feledésbe merültek. Együd gyermekjáték-publikációival sem jobb a helyzet. A publikált játékanyag töredékes (egy játékmonográfia kiadását tervezgette), csupán szelete az egésznek, esetenként figyelemfelkeltő, jelzésértékű. A népi sportszerű játékok feldolgozása alaposabb, ám a játékok szabályai - a fenti elképzelésekre hivatkozva - részletesen nem rögzítettek, alkalmazásuk nehézségekbe ütközik. A publikálatlan, feldolgozatlan anyag mennyisége és a somogyi gyermekjátékok gyűjtésének több évtizedes múltja szükségessé tette a feldolgozást. Az Együd-