Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

MOZGÁSOS JÁTÉKOK

BÚJJ, BÚJJ ZÖLD ÁG Kiss Istvánné, Dávid Katalin 1892. Szenna Szenna, 1977. Szalagszám: M 170/B LÁBODON csak a „Bújj, bújj, zöld ág" című dalt éneklik, miközben 10-15 gyerekjátszik. Ketten fogják és feltartják egymás kezét. A többiek egymás kezét fogva sorra átbújnak, közben énekelnek. Amikor odaérnek, hogy „Szita, szita péntek, szerelem csütörtök, dob (bab, zab) szerda", akkor a két gyerek leengedi a kaput. Aki előtt leengedték, az is „kaput tart". A sor most tovább bujkál, már az ő kapuján is keresztülbújik. A kaput azonban mindig csak az első kettő eresztheti le. Amikor mind elfogynak, akkor van vége a játéknak. (Mike Gy. 1976:20-21. A gyűjtő megjegyzi, hogy sajnos egyre ritkábban játsszák, pedig korábban a kisiskolások kedvenc játéka volt.) Ebben a játéktípusban igen sok archaikus elem található. Mitikus vonatkozású elemek például a híd, az aranykapu, amely az égbe, vagy a pokolba vezet, az angyalokhoz, vagy az ördögökhöz. Ugyanakkor a híd utal arra a középkori szokásra is, amikor az átkelésért vámot kellett fizetni. A vám egy szép lány volt. Sok lakodalmi szokás és történeti emlék is tapadhat a játékhoz. „Ki népei vagytok?" - e párbeszéd kezdete például a vőlegényes háznál szerepel, a násznép megérkezését követően. Somogyban Lengyel László király neve hangzik el, akit a kutatók Szent Lászlóval vagy I., ill. II. Ulászlóval azonosítottak. Sámánisztikus varázslás emlékét őrzi a szöveg visszafelé mondása: „Szita, szita péntek, szerelem csütörtök, zab (eredetileg dob) szerda. A dob a sámán varázsló eszköze, kelléke, a szerda és a péntek a szerelem napja, ill. a tűzhely körüli tennivalók ideje, a szerda pedig a lakodalom napja is volt.