Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

MOZGÁSOS JÁTÉKOK

LÁBODON (Mike Gy. 1976:34.) a túrós játékot úgy játsszák, hogy a nagyobb gyerekek körbe ültek. A kicsik eléjük, ők voltak a túrók. A nagyobbak betakarták őket kötényükkel. A bíró felhajtotta a kötényt, megfogta a túró állát: „Hogy a túró?" - „Három lépés, hat futás, meg egy bocskorfótozás!" Aki nevetett, az lett a savó, de azt is mondták rá, hogy kukacos. A bíró körbefutotta őket, közben sokat nevettek. BALATONSZENTGYÖRGYÖN ("Simon J. 1976:65.) a lányok túróztak. Körbe álltak, egymástól nyújtott kartávolságra, és maguk elé vettek egy-egy kicsi lányt túrónak. Valamennyien a kör közepe felé néztek. Egy magányos vevő sétált a körön kívül. Nézegette, simogatta a „kis túrókat". Amelyik megtetszett neki, ott megállt és a túró gazdájával az alábbi párbeszédet folytatták: „Hogy a túró, hogy?" „Három futás az ára, fussunk egyet utána!" - „Fuss!" Ezután egymással is ellenkező irányba kezdtek futni. Aki a kiszabott három körbefutás után elsőként állt meg a túró mögött, azé lett a túró. A vesztes lett a továbbiakban a vevő. KENDŐS JÁTÉK Ajáték Európa-szerte igen elterjedt, a játékosok körben állnak, kívül jár valaki egy kendővel és éneklik az alábbiak közül az egyik dalt. Eközben a körüljáró leejti a kendőt az egyik körben álló mögé, aki fölkapja és kergetni kezdi őt (Lázár K. 1990:596.). E nálunk is jól ismert játék mai formájában feltehetően Svájcból ered, de külöböző változatai Afrika, Ázsia és Amerika legtöbb országában ismertei. Már a rómaiakig és a görögökig vissza tudjuk vezetni. A leejtett tárgy lehet a kendőn kívül kötéldarab, botocska (Lukácsy A. 1964:313.). Hajdunái Tüzes taplót hordozok címmel található (1971:86.) és Somogyból ATTAíAl példákat közöl NE nézz hátrál, valamint záptojás elnevezéssel (Gy: III. sz. gyüjtőcsoport). A Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattára (E.A. 2182) KARÁDI gyűjtést őriz Kerényi György gyűjtésében NE nézz hátra, jön a farkas] cím alatt. A Magyar Népzene Tára I. (1951:1.) Kerényi gyűjtéséből (1950.) KARÁDI játékleírást közöl kottával. NE NÉZZ HÁTRA AÍJJ J JUJ jjijj Ji4^a Ne nézzhát-ra, jön a far-kas, tü-zet visz a mar-ká-ba. MNT I. 1. A gyermekek körbe állnak, és mindegyik maga körül kis kört rajzol a földre. Egy gyermek a körön kívül jár csomóra kötött kendővel, azt valakinek a háta mögött ledobja s futni kezd. Az illető felkapja a kendőt, és kergeti, míg csak a futó be nem lép a másik üresen maradt kis körébe. A játék az új körüljáróval újra kezdődik. Büntetésül záptojás lesz, azaz be kell állnia a kör közepére: I. annak a fiúnak, akit a kergető kendőjével megüt, 2. aki futás közben belép a kör területére, 3. aki nem veszi észre a háta mögött ledobott kendőt, 4. az a szomszéd, aki erre figyelmezteti társnőjét. Minden újabb záptojás felváltja az előzőt. Ajáték eredetéhez: a tüzgerjesztés régen körülményes dolog volt. Nem csoda, hogy a háztartások évenként rendesen csak egyszer, húsvétkor szítottak tüzet s a parazsat tűzgyújtástól tűzgyújtásig a tűzhelyen, külön gödörben, katlanokban, hamu alatt tartogatták. Kölcsön nem szívesen adtak tüzet a parasztházak. Mi több, a hatóság is tilalmazta a szenesbögrével való szomszédolást. Ennek a tilalom-