Szapu Magdolna: Karácsonyi ünnepkör. Adventtől vízkeresztig (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 2. Kaposvár, 1994)
Megszemélyesítések, dramatikus szokások
Regölés A regölés a magyarság egyik legarchaikusabb szokása, hatalmas irodalma van. A szokás történeti múltjáról keveset tudunk. A kutatás a finn-ugor sámán varázslás csökevényét fedezte fel benne. A regösök eredeti felfogás szerint varázslók. A szó mágikus erejébe vetett hit alapján kívánnak szerencsés évkezdést, termékenységet, boldogságot. Valójában évkezdő, a téli napforduló óeurópai hagyományait és archaikus keleti hitvilágunkat egybeötvöző szokás ez, amely a középkorban feltehetően országosan ismert volt. Ma már jobbára a hajdani gyepüvidékeken gyűjthető, föként a Dunántúlon, de Székelyföldön és Moldvában is nyomai megtalálhatók. Gönczi külön fejezetben ír a regölésről. (1937 : 287-293.) Regölni rendesen karácsony előestéjén, vagy Szilveszter estén, az esti hét órai istentisztelet után (Marcali), másutt (Nemesvid) újév után következő több héten át, esetleg húshagyó keddig járnak. 10-16 éves, rendesen szegényebb fiúk ' (Kéthelyen pedig zenészcigányok gyermekei) állnak össze, hárman-hatan. Néhol rendes, mindennapi ruhájukban járnak regölni, de köpenyeget, vagy hosszabb ruhát öltenek fel. Arcukra egyes helyeken (Sávoly) kenderből bajuszt, szakállt ragasztnak. Kezükbe egyszerű, de vastagabb botot fognak, melynek alsó felére láncot kötnek.' Ez a csörgősbot. E láncnak oly hosszúnak kell lenni, hogy a földet érje. Az egyik szotyogtatót, dudát hord magával. A szotyogtató egy egyszerű tejes- vagy más fazék, melynek fölit megnedvesített, vagy hólyag-papírral kötik le. A hólyag közepébe 20-30 cm hosszú nádszálat illesztenek be. Az ujját a szotyogtató megnyálazza s a nádszálon húzogatja. A szotyogtató a bőgőéhez hasonló hangot ad. A regősök között egy, esetleg kettő dudás (szotyogtatós), egy pénztáros. A dudás a parancsoló. Útnak indulva, botjukat folyton csörgetve, egyes házakhoz betérnek s vagy a szobaajtó előtt, vagy egyszerűen az utca felől az ablak alá állnak s néhol, anélkül, hogy kérdeznék, szabad-e regölni,, rákezdenek. Ha nem akarják őket meghallgatni, kikiáltanak: „Nem szabad, mönnyetekP Mesztegnyőn, ha a regölést megengedik, egyenként mennek a szobába. Néhol azzal fejezik be a regölést: „Ha nem adnak szalonnát, kifúrjuk a gerendát." Ezután ajándékot - szalonnát, pénzt, vagy ennivalót - adnak a regölőknek. Somogyban e szokás már erősen pusztul s nem sok idő kérdése, hogy teljesen elenyészik. Együd Árpád a megyében több változatot gyűjtött, mindenekelőtt a Zalával határos Marcali járás területén, továbbá a Dráva mentén Csurgó-BerzenceSomogyudvarhely körzetében. A legtöbb községben a húszas évek végéig, Berzencén még a hatvanas években is élt a szokás. (Együd Á. 1975 : 400.) Együd egy nagylélegzetű cikket szentelt e témának (1975 : 69-102 ), melyben regős szövegeket is közöl, sajnos kotta nélkül. Tanulmányát lehetetlen itt összegezni, de a lényegesnek tartott részeket kiemelem. A hetvenes évek végéig Együd több mint ötven szövegváltozatot rögzített. Az adatok alapján megállapítja, hogy a somogyi
