Szapu Magdolna: Karácsonyi ünnepkör. Adventtől vízkeresztig (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 2. Kaposvár, 1994)

Évkezdés - Állandó időpontú téli ünnepek, jeles napok

éheztünk, azt hallottuk, hogy disznóvágás volt, ezért betévedtünk. Megkérjük a házigazdát, adjon egy kis helyet, meleg szalonnát. Ha nem adnak szalonnát, az Isten borítsa föl a disznó ólát." A nyársat az ajtón át dugták be, de ha zárva volt az ajtó, nekidobták, csak úgy koppant. Gyermekként nem mentek be, de felnőttként igen. A nyársra itt pecsenyét, hurkát, kolbászt, 'kráílit', hájas tészta tettek. Néha megtréfálták a nyársdugókat, és a disznó végbelét tették a nyársukra. (Sz.sz.: M 160/A) Szántódpuszta környékén a nyársdugó gyerekek (a húszas évek előtt a 'maszkás legények') a biztos eredmény érdekében nem a más tájakon ismert módon űzték a szokást. A több ágú nyársfa végére almát szúrtak, rozmaringgal díszítették, amit szívesen vettek a 'toros haziak'. A nyársra még tarisznyát, a szántódiak pedig egy ökörszájkosarat akasztottak. E kedves gesztust a házigazda (vagy asszonya) avval viszonozta, hogy a szájkosarat (vagy tarisznyát) tele rakta pecsenyével, hurkával, és a szívesebbek még egy kis üveg bort is tettek a nyársdugók tarsolyába. Az első világháborút megelőzően itt a maskarába öltözött legények papírból, rongyból készített fekete álarcban, rossz kalapban, a kalap mellett tollsöprüvel alakoskodtak. Ruházatuk hasonlított a húshagyókeddi alakoskodók viseletéhez. A szívesen látott 'bolondoskodók' gyakran még táncra is perdültek, amibe bevonták a háziakat is. A húszas évektől már csak a nyársdugók járták a házakat, és az ajtónyíláson át bedugták a nyársat. Az ajtót kívülről szorosan tartották, amíg nem kaptak ajándékot. Nyársdugó-verseik nem tűrnek nyomdafestéket. Ha azonban nem kívánt 'tolakodó gyerekek' dugtak nyársat, a bentiek úgy tréfálták meg őket, hogy töltetlen (nem bélbe töltött) véres hurkát raktak a tarsolyba. Ez persze nem maradt megtorlatlanul, mert a fiúk visszavágtak. A masszaszerű véres hurkát a ház meszelt falára kenték fel. (Együd Á. 1985 : 19.) Miklós napja december hatodika, Karácsony havának hatodik napja. Miklós a kisázsiai Myra szent püspöke, aki a IV. században élt. A középkor páratlanul tisztelt szentje, csodatételei, legendái közt szerepel bőkezűsége. Abban a tartományban, ahol élt, döghalál pusztított. Miklós gazdag szüleit is elragadta. Minden örökségét a szegények között osztotta szét. Miklós a XIII. századtól a diákok védőszentje. Az alakoskodás valószínűleg a középkori diákhagyományokból ered. A gyermekpüspök (piros köpenyes, nagyszakállú, jóságos figura) betér azokba a házakba, ahol gyermekek vannak, vizsgáztatja, megimádkoztatja, majd tudásuk és viselkedésük szerint megjutalmazza vagy virgáccsal megfenyíti őket. Ezt több változatban a kíséretében lévő ördög hajtja végre (krampusz). A Mikulás mai hiedelemvilága hazánkban alig több másfélszáz esztendőnél. A szó cseh, maga az ajándékozás: az ablakba kitett gyermekcipőbe csempészett mikulás, ill. krampusz pedig közvetlenül osztrák kapcsolatokra utal. A szokás népszerűsítésében nagy szerepet játszott az olcsó, cukorból öntött figurák elterjedése. Az ajándékok közé a 30-40-es években bekerült a virgács is. A szokás a városi polgárságtól a falusi értelmiség közvetítésével jutott el a parasztsághoz, ott az óvodák, iskolák szerepe volt nagy. Városon ma már közismert az