Darabos Zsuzsanna szerk.: Karmazsin király udvarában (1990)
A vegetáriánus krokodilus
A vegetáriánus krokodilus Hallottatok már olyan krokodilról, amelyik gyümölcsökkel táplálkozik? Ha nem, akkor jól nyissátok ki a fületeket, mert az én mesém egy ilyenről szól. Egy Dél-indiai folyócska partján mozgás volt észlelhető. Az állatok mind a földkupac köré gyűltek és izgatottan, kíváncsian várták, hogy mik bújhatnak ki a tojásokból. Egyszer csak repedezni kezdtek azok és kis bordáskrokodiiok tolták ki a fejüket. Az állatok nagyon megrémültek, ki amerre tudott, arra menekült. A krokodilok nem értették, hogy mitől ijedhettek meg ennyire az állatok, de nem is nagyon érdekelte őket. Eleinte még a parti homokban kerestek táplálékot maguknak: apró férgeket, kisebb élőlényeket. Amikor azonban elérték az egy métert és itt volt az ideje, hogy valami nagyobb harapnivaló után nézzenek. így hát lementek vadászni a folyóhoz. Volt közöttük egy kényeske, aki eddig is fintorogva nyelte le a természet nyújtotta ennivalót. Itt pedig egészen különös dolog történt vele. Amikor a víz tükrében meglátta, hogy milyen nagy a szája, a fogairól nem is beszélve, úgy megrémült, hogy egy hétig néma maradt. Azt is csak messziről nézte, hogy a többiek hogyan falják fel a vízből kifogott halakat. Úgy egy hét múlva amikor a dzsungelbe mendegélt bánatosan nekidőlt egy banánfának és egy banán a fejére pottyant, megkóstolta és ezt kiáltotta: - Hiszen ez finom! A testvérei pedig azt mondták: - Jé, hisz ez nem is kuka, tud beszélni! Ezek után nem is evett mást, mint a dzsungelben talált gyümölcsöket. Kedvence a rambután volt, el is nevezték Rambinak. Egyik nap, mikor a dzsungelben mendegélt, embereket pillantott meg. Odalopódzott és kihallgatta a beszélgetésüket.
