Darabos Zsuzsanna szerk.: Karmazsin király udvarában (1990)

Karmazsin király udvarában

hallatszott. Bekukucskált a kabinablakon, és látta, hogy barátunk jó mélyen alszik. Megpillantotta a ládikát is. Beosont, a kulccsal óvatosan kinyitotta a zárat, és magához vette a fogat. Ezután a varázszoknikat saját lábára öltötte, és még mielőbb a kalóz felébredt volna, ő már a sárkány barlangjánál termett. Zsebéből elővette a már odakészített tortaszeletet, és illedelmesen bekopogott a házigazdához. Panaszos sóhaj hallatszott a barlang zugából, és Elizeusz belépett. A sárkány hintaszékben ringatta magát, és így szólt a jövevényhez: - O! Látogató! Ha tudnád, mennyire vágyom egy szelet dobostortára, de senki sem ajándékoz meg engem! Pedig utolsó zöld pikkelyemet is odaadnám érte! Elizeusz váratlanul előrenyújtotta a tortát. A sárkány örömében össze-vissza csókolta a vendéget, és hálásan megköszönte a finomságot. A fiú cserébe magával vihette a pikkelyt, aztán azt kívánta, hogy legyen Karmazsin birodalmában az erdőszélen. Rövid idő alatt összeszedte a hetvenhét gyíkfarkat, a kilenc pár egérfület, amit az udvari boszorkánykonyhából emelt el, és a tizenhárom szál csalánt. Miután minden összegyűjtött, szalad a Főboszorkához, aki azonnal nekilátott az új bájital elkészítéséhez. Kisvártatva el is készült a csodaszer. Elizeusz egy kávéskanálnyit elcsent, és a sarokban üldögélő Pókapókra loccsantotta. Láss csodát, Pókapókból világszép, daliás herceg lett. A herceg megköszönte a cselédnek, hogy megszabadította a varázslattól, amit a szomszéd király által küldött sárkánybőr okozott. Együtt indultak fel a lépcsőn, fel a palotába, egyenesen Karmazsinhoz. Magukkal vitték a kondért, benne a csodaszert. Az ajtónállóktól bebocsátást kértek a felség elé. Előadták Karmazsinnak, hogy ha a friss varázsitalban megmártja a szomszéd király által küldött sárkánybőrt, akkor elkerülhető a viszály a birodalmak között, a madarak újra vígan röpködhetnek a fák között, és Karmazsinnak sem kell többé álarcos vőlegényei elől bujkálnia. A Pókapókból lett herceg gyorsan meg is kérte a királylány kezét, Elizeuszt pedig násznagynak. Karmazsin örült és a gondok pókhálója ismét eltűnt a homlokáról.