Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Lanszki-Széles Gabriella: A Somogy megyei Kisgyalán faluközössége által kedvelt népdalok és magyar nóták az elmúlt száz esztendőben
332 LANSZKI-SZÉLES GABRIELLA „A gazdák első világháború előtti tömeges tönkremenetelének ad hangot Pósa Lajos - Dankó Pista ’Volt nekem, volt nekem búzatermő földem ...’kezdő sorú, Szegény ember dolgát... címen emlegetett népies műdala, mely - igen jellemzően - A magyar nép kesergője c. kotta füzetben jelent meg először. E dalhoz minden bizonnyal felhasználtak hasonló előképeket, népünk pedig átvette és tovább alakította úgy, hogy a folklórizált változatokból nem is lehetett már az eredetire visszakövetkeztetni,”56 Minden esetre az első világháború előtt is, és a gazdasági világválság esztendeiben egyaránt időszerű volt. „А II. világháborút követően a háborúban meghalt, vagy hadifogságba került férfiak hiánya következtében az asszonyok is kénytelen voltak férfimunkát végezni. Még a vén Ménkűs is kaszált! Az aratás férfierőt igénylő munkájába - a kaszálásba - a nőket is bevonták, míg a marokszedés természetesen női munka volt. A kor akkori nyomdafestéket nem tűrő, de igen jól rímelő kis rigmusa a követekző: Vajon kié ez a nyárfás? Tiéd meg az enyém elvtárs. Ha visszajön a gazdája, Mehetünk a bús... Kérdően néztem Bóna Lászlóra, sógoromra, hogy ezt akkor, hogy írjam le?! Kis gondolkodás után azt válaszolta: „írd azt, hogy a másvilágra!” - úgyis is rímel.” Nem hiába mondják ránk nagy általánosságban, hogy somogyi bicskások. Öt esetet sikerült megtudnom, de biztosan van ezen felül is több példa saját falumban, amikor kinyílt a bicska. Ezek közül a legemlékezetesebbek a következők. így történt az 1920-as évek végén Szipliék kocsmájában is, melyből haláleset nem származott. Nem úgy, mikor is Major Péter lett az eset kárvallottja, amit még a szakcsi hírversíró is megénekelt: Tudjátok-e Kisgyalánban mi történt? Azt a híres Major Pétert megölték. Fehér nyelű kést szúrtak a szívébe, Ott feküdt ki a csárda közepiben. Ez az eset Weisz bácsi kocsmájában történt. A lámpát leverték, így igazából nem volt világos, hogy ki tette. Több jelenlévő is a gyanúsítottak listájára került. A csendőrök nem hagyták kihűlni az ügyet, több kihallgatás volt. Ezeknek az lett a következménye, hogy volt olyan, aki útilaput kötött a talpa alá és kivándorolt Amerikába. Eleinte pénzt és levelet is küldött haza. Azonban más esetek kapcsán is meg volt a betyárbecsület a falusiakban, több név is elhangzott a gyilkossággal kapcsolatban, de a csendőrökkel nem osztották meg57. „Bizony Gölle, de általában az egész megye híres volt bicskájáról, és azt hiszem, hogy azokkal, akiket Somogybán a nyári búcsúk leszámoló borgőzében segítettek át a másvilágra negyedszázad alatt, betelne velük egy kisebb temető. A búcsúról s a cigányokról jut eszembe az egyik búcsú, ami arról volt nevezetes, hogy egy nagyon jó arcú muzsikus cigány is megjelent háss Katona I. 2002: 298. 57 Lanszkiné Széles G. 2007: 237. zunknál, akire talán nem is emlékeznék, ha nem akkor láttam volna először „valódi” cigányt, akinek egyetlen vastag ágba font haja a térdét verte. Ezenkívül pedig nemcsak kitűnően muzsikált (ezt apám állapította meg, aki maga is hegedült), de tudta az összes akkor divatos Fráter-nótákat, sőt olyan nagyon régi magyar nótákat, amelyek talán elvesztek azóta. Amikor aztán ez a kedves muzsikus engedélyt kért, hogy еду-két nagyon öreg cigánydalt is elénekelhessen, én úgy éreztem öt-hat éves koromban, hogy a búcsú akkor lett valóban ünnep azon a ragyogó nyár végi délutánon.’’58 Fekete István 1905 vagy 1906 béli emlékei a szomszédos Gödéből, néhány emberöltővel később - 1975 körül - itt Kisgyalánban hasonló emlékeket ébresztettek bennem, amikor búcsúkor az udvarunkban az idős cigány muzsikus szólóban hegedült. A koldulás is megszokott dolog volt az 1920-40-es években. A faluban különösen kedveltek egy öregedő koldus asszonyt, aki, ha megjelent mindenkiktől remélhetett egy-két merőkanál kenyérlisztet a hátán lévő bugyorba. Évente kétszer-háromszor jött a faluba. „Az emberek örvendték, vágyták az énekét, mert őneki meg nagyon szép hangja volt”. - mondja nagynéném, aki 80 év múltán is emlékszik a szövegre és a dallamra: Megnyílott a mennyországnak aranyos ajtaja, Leszállóit a földre Mária szűzanya. Luordes városának közel, s közelében, Ott térdepel Bernadett összetett kezekkel. Magasan tartja kezében olvasóját, Tiszta szívvel mondja az Üdvözlégy Máriát! Férje a falu elején maradt szekerükkel. Az évek során így sikerült egy holdacskát összevásárolniuk.59 Egy másik somogyi variáció így hangzik:60 Megnyílt a mennyország gyönyörű kapuja, Ott áll Szűz Mária, mint egy fényes csillag. Fehér a ruhája, aranyos a haja, Mária, Mária, tengernek csillaga. Szegény árva néped sírva kiált hozzád, Hallgasd te meg kérésünk drága Szűz Mária! Kérjed szent fiadat, a te Jézusodat, Ne hagyj el bennünket, szegény magyarokat. Balladák A vallásos hangvételű dalok mellett a balladák közül az egyik legismertebb: Bíró Ferenc Margit nevű leánya, Akinek ma tíz faluban nincs párja. De Margitot sok legény csalogatja, De legjobban Kiss Imre biztogatja. Kiss Imrének más ütött a szívébe, Üzenetet adott fel Cserépéknek. Hogy ők egyszer el fognak oda menni, A bátyjával Cserép Zsuzsit megkérni. 58 Fekete I. 1976: 64. 59 Lanszkiné Sz. G. 2007: 237. 60 EgyüdA 1975: 252.
