Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Kevey Balázs: A Kerka-vidék gyertyános-tölgyesei
8 KEVEY BALÁZS E Fagetalia fajok 31,69% csoportrészesedést és 42,39% csoporttömeget mutatnak. Arányuk mintegy kétszer akkora, mint a Szigetközben, s közel akkora, mint a vasi Rába-völgyben, a Mura-vidéken és a Dráva-síkon (4. táblázat, 2. ábra). Mint ártéri gyertyános-kocsányos tölgyes, a felmért állományok ligeterdei sajátsággal is rendelkeznek, amelyre az alábbi Alnion incanae jellegű fajok hívják fel a figyelmet: К V: Carex brizoides. - К IV: Carex remota, Fraxinus angustifolia, Leucojum vernum. - К II: Cerastium sylvaticum, Festuca gigantea, Padus avium, Rumex sanguineus, Ulmus laevis. - К I: Carex strigosa, Chrysosplenium alternifolium, Frangula alnus, Impatiens noli-tangere, Malus sylvestris, Padus avium, Paris quadrifolia, Ranunculus lanuginosus, Ribes rubrum, Viburnum opulus. Az Alnion incanae elemek csoportrészesedése 13,37%, csoporttömege pedig 12,14%. Ezen értékek magasabbak, mint a Rába-völgy, a Mura-vidék, a Dráva-sík és a Szigetköz gyertyános-tölgyeseiben (4. táblázat, 3. ábra). A Quercetea pubescentis-petraeae elemek e gyertyános-tölgyesekben nem játszanak kiemelkedő szerepet, mégis megemlítendő, hogy arányuk mintegy egyharmada, mint a Szigetközben, és közel akkora, mint a vasi Rába-völgyben, a Mura-vidéken és a Dráva-síkon (4. táblázat, 4. ábra). Sokváltozós elemzések eredményei Ha bináris cluster-analízissel (5. ábra) és ordinációval (6. ábra) megvizsgáljuk a Kerka-völgy, a vasi Rába-völgy, a Mura-vidék és a Somogyi-Dráva-sík gyertyános-tölgyeseinek egymáshoz való viszonyát, a következőket tapasztaljuk. A Szigetköz gyertyánostölgyesei egy önálló csoportot képeznek, egyértelműen elkülönülnek a másik négy felmérési anyagtól. A Kerka-völgy, a vasi Rába-völgy, a Mura-vidék és a Dráva-sík felvételei egy másik csoportba tömörülnek, bár ezen belül alcsoportok is megfigyelhetők. Természetvédelmi vonatkozások A Kerka-völgy gyertyános-tölgyeseiben sok hegyvidéki növényfaj talál menedéket. Mivel a síkvidéki gyertyános-tölgyesek igen megfogyatkoztak, örvendetes, hogy e tájon még mindig vannak terjedelmesebb állományok. Szubmontán fajai (pl. Aconitum vulparia, Anemone nemorosa, Asarum europaeum, Corydalis cava, Euphorbia amygdaloides, Galeobdolon luteum, Isopyrum thalictroides, Lilium martagon, Luzula pilosa, Maianthemum bifolium, Mercurialis perennis, Milium effusum, Oxalis acetosella, Sanicula europaea, Stellaria holostea, Veronica montana stb.) részben folyó hozta demontán adventív elem, részben pedig az i.e. 2500-tól i.e. 800-ig tartó Bükk I. kor maradványfajai (vő. Zólyomi 1936, 1952; Járai-Komlódi, M. 1966a, 1966b, 1968). E gyertyános-tölgyesek így flóra- és vegetációtörténeti szempontból is jelentősek. A Kerka-vidék erdei a Natura 2000 hálózat részét képezik, bár ez a laza védelem nem sokat ér. Helyenként hatalmas területre kiterjedt tarvágásokat láttam. Már évek óta tervezik egy Kerka-menti tájvédelmi körzet létrehozását, de ez a folyamat különböző érdekegyeztető tárgyalásokon elakadt. A táj gyertyános-tölgyeseinek sajátos arculata (Fritillaria meleagris, Gagea spathacea, Helleborus dumetorum, Leucojum vernum, Scilla drunensis helyenkénti tömeges előfordulása) azonban egyértelműen sürgeti e védelem létrehozását. A vizsgált állományokból 14 védett növényfaj került elő, amelyek tovább növelik a társulás természetvédelmi értékét: К IV: Fritillaria meleagris, Gagea spathacea, Leucojum vernum. - К III: Dryopteris carthusiana, Gaianthus nivalis, Scilla drunensis. - К II: Helleborus dumetorum. - К I: Aconitum vulparia, Carex strigosa, Dryopteris dilatata, Dryopteris expansa, Lilium martagon, Ornithogalum sphaerocarpum, Vicia oroboides. A tájidegen elemek közül a Fraxinus pennsylvanica a leggyakoribb (К II), a többi idegenhonos faj csak akcidens (К I) elemként került a felvételekbe: Impatiens parviflora, Juglans regia, Oxalis fontana, Quercus rubra, Robinia pseudo-acacia. Szerencsére egyelőre komolyabb zavaró hatást nem fejtenek ki. Megvitatás Annak ellenére, hogy a Kerka-völgyet nem sorolják az alföldi tájak körébe, a vizsgált gyertyános-kocsányos tölgyesek szerkezete és faji összetétele nagyon hasonlít egyéb alföldi tájak gyertyános-tölgyeseire. Ezért végeztem összehasonlítást a vasi Rába-völgy (Kevey 2015), a Mura-vidék (Kevey - Kovács 2010), a Drávasík (Kevey 2007) és a Szigetköz (Kevey 2008) gyertyános-tölgyesei között. Egy korábbi tanulmányomban már bebizonyítottam, hogy a vasi Rába-völgy és a Kőszegi-hegység gyertyános-tölgyesei között közelebbi rokonsági kapcsolat nem mutatható ki (Kevey 2015). Jelen tanulmányból viszont kiderült, hogy az ország nyugati peremén levő gyertyános-kocsányos tölgyesek közül a szigetközi felvételi anyag élesen elkülönül a Kerka-völgy, a Rába-völgy, a Mura-vidék és a Dráva-sík gyertyános-tölgyeseitől. Ugyanakkor utóbbi négy táj gyertyános-tölgyesei között nagyfokú rokonság tételezhető fel. Ezt bizonyítja a Fagetalia (2. ábra) és a Quercetea pubescentis-petraeae (4.) fajok közel azonos aránya. A Szigetközben ezzel szemben mintegy fele a Fagetalia (2. ábra) és nagyjából kétszeres a Quercetea pubescentis-petraeae (4. ábra) elemek aránya. Mindezt megerősítik a sokváltozós analízisek eredményei is. A dendrogramon (5. ábra) és az ordinációs diagramon (6. ábra) a Szigetközben készült felvételek külön csoportot képeznek, míg a Kerka, a Rába, a Mura és a Dráva melletti felvételek egy másik csoportban tömörülnek. A két asszociáció helye a szüntaxonómiai rendszerben az alábbi módon vázolható:
