Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Kasza Ferenc: A Baláta-tó és madárvilága 2001 és 2018 között
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 07: 73-88 ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) Kaposvár, 2020 DÓI :10.26080/krrmkozl.2020.7.73 http://www.smmi.hu/kiadvanyok/KRRMK.htm A Baláta-tó és madárvilága 2001 és 2018 között KASZA FERENC E-mail: kaszaf@vipmail.hu Kasza, F.: The bird fauna of Lake Baláta between 2001- 2018. Abstract: This paper describes the state of the native moor and nature conservation area as well as the bird fauna. Also the changes of the population in the characteristic plant and vertebrate species. Keywords: moor, water level, bird fauna, protected plants, vertebrate animals Bevezetés A jelen tanulmány célja, hogy a Baláta-tó és főleg a madárvilágának változását mutassa be a 20. század második feléhez képest. 2001-ben jelentettük meg „A Baláta-láp és gerinces állatvilága, különös tekintettel a madarakra” című könyvet (Kasza & Marián 2001). Ez az 1977 és 2000 közötti megfigyeléseimet tartalmazta, de utaltunk Marián Miklós korábbi megfigyeléseire is (Marián 1957). Most a könyvben nem említett egyes 2000-es adatokat is felhasználom. A fentiek mellett említést teszek a jelentősebb növény és egyes gerinces állat előfordulásokról. A Balátató Belső-Somogyban, Szenta község határában, Kaszó puszta közelében fekvő lápos tó, egy futóhomok területen kialakult szélbarázdában van (Sümegi et al. 2014). 1942-ben nyilvánították védetté 174 hektár területtel (Földművelésügyi Miniszter 505510/1941 .l.b.3.). 2008-tól erdőrezervátum 342 hektár területtel (14/2008 (VIII.23.) KvVM rendelet). A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság és a Kaszó Zrt. közösen kezelik. 2014-ben a zrt. a sásréten és a fűzlápban, valamint a láptóban egy 540 méter hosszú stég rend szert, valamint egy madármegfigyelő tornyot épített. A tanösvényt Dr. Marián Miklós sétánynak nevezték el. Kutatástörténet Aterület első kutatója az eddigi vélekedésekkel szemben László Gábor geológus volt, aki 1905-1909 között földtani térképezést végzett itt. A kutatások eredményét 1911 és 1915 közötti publikációiban ismertette. Atőzegek kémiai vizsgálatát Emszt Kálmán végezte (Sümegi et al. 2014). Az ornitológusok közül Barthos Gyula járt elsőként 1905. július 2-án a Balátán (Barthos 1967, 2002). A „szigeten” nőtt rekettye bokrokon fészkelő szürkegém kolóniát, beljebb pedig bakcsó és üstökös gém telepet talált. Látott még egy kiskócsagot és két kanalasgémet, tőkés- és cigányrécét, vízityúkot, dankasirályt, erdei cankót, barna rétihéját, nádirigót és nádiposzátát. 2003 júniusában Lubomir Adamec cseh botanikus Jan FusEK-kel és Kamii PASiNSZKi-vel végzett aldrovanda megfigyelést. A korábban neki kiküldött aldrovandákat a Cseh Tudományos Akadémia Botanikai Intézetében részben akváriumban, részben egy kis erdei tóban szaporítja. így a balátai aldrovandának ott van egy génbankja. Elmondása szerint az ausztrál növényeken kívül csak ez pirosodik kifejlett állapotban. A balátai aldrovandáról is említést tesz cikkeiben (Adamec 1995, 2005, 2018). Megjegyzem, hogy a piros színű aldrovandáról már Moesz is írt a brassói Fortyogó mocsárból (Moesz 1907). 2004 januárjában segítségemmel Sümegi Pál és társai végeztek talajfúrást és mintavételt a csaknem teljesen kiszáradt és fagyott tómederben (Sümegi et al. 2014). A láp D-i centrumában méteres tőzeget is találtak. Makrobotanikai, pollenanalitikai, radiokarbonos és üledékföldtani vizsgálatokat végeztek ezt követően. Megállapításuk szerint a jégkor végétől a vaskor kezdetéig itt nem alakult ki vízborítás. Ekkor vegyes lombozató tajga vehette körül a területet. Az erdei fenyő is erdőalkotó volt. A tó a vaskor kezdetén alakult ki. A római korban a lápostavi állapot volt a jellemző. A magyar honfoglalás idején záródott láp volt, amely az Árpádkor kezdetére tavi állapotba lépett, és így maradt e kor közepén is. A 13. századra viszont teljesen elláposodott. A nagy kiszáradás miatt akkor volt a tőzegégés is. A 14. és 15. században ismét tavi állapot alakult ki. A 16-17. századra maximális kiterjedésű mélytó lett. A 18. századtól a Baláta a mai napig lápostó, ahol a láp és a nyílt víz kiterjedése változik (Sümegi et al. 2014). A fentieket támasztja alá az I. katonai felmérés (1782-85) is. Eszerint: „a Baláto-tónál magas tölgy és bükk [...] található”. „A Baláto-tó inkább mocsár, mint víz, sehol sem lehet lovon átkelni rajta.” (Dobai 1983). Aggodalomra adnak okot az egyre gyakoribb száraz időszakok. A 20. században tudomásunk szerint az 1920-as években és az 1948-1950-es években volt egy majdnem teljes kiszáradás (Borhidi & Járai-Komlódi 1959). Megfigyeléseim kezdetétől, 1977-től az 1992-93- as években volt egy majdnem teljes kiszáradás. 1999- 2000-ben ezt követte egy általam még soha nem látott olyan magas vízállás, amely a medret teljesen kitöltötte. Az aldrovanda ekkor jelent meg tömegesen. 2001 tavaszán a 2000. évinél már 1 m-el, 2002 márciusában már 1,6 m-el alacsonyabb volt a vízállás. 2003 nyár végére teljesen kiszáradt a tómeder, sehol nem volt még tocsogó sem. Ezt követően lassan emelkedett a vízszint, hogy 2008 (1. ábra) és 2009 őszére ismét teljesen ki-
