Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Schmidt Péter: A Deseda-tó környékének éjjeli nagylepke fanuája
A DESEDA-TÓ KÖRNYÉKÉNEK ÉJJELI NAGYLEPKE FAUNÁJA (LEPIDOPTERA: HETEROCERA) 59 Láperdei karcsúbagoly - Polypogon gryphalis (Herrich-Schaffer, 1851) Nagyon szűk elterjedési területű, európai lepkefaj. Diszjunkt, foltszerű areája az Alpok déli részénél nyúlik el DK-Franciaországtól Nyugat-Ukrajnáig. Hazánkban kevés helyről, főként a Dunántúlról ismert, mindenhol ritka faj, bár gyakoriságára a hullámzó tendencia jellemző. Lápréteken és láperdőkben fordul elő. A Deseda környékén néhány egyede került elő. Magyar tavaszi-fésűsbagoly - Dioszeghyana schmidtii (Diószeghy, 1935) Fokozottan védett, egyben Natura 2000 jelölő éjjeli lepkénk. Nagyon szűk elterjedési területe a Kárpát-medencére, az Észak-Balkán bizonyos pontjaira, valamint Törökország egy kis részére terjed ki. Fő tápnövényei a molyhos és a csertölgy (Quercus pubescens, Q. cerris). Korábban sokkal ritkább volt: főként alföldi lösztölgyesekből, valamint az Északi-középhegység déli oldaláról volt ismert. Mára jóval gyakoribbá vált (megjelent a Dunántúli-középhegységben, valamint a Dél-Dunántúlon is), ami valószínűleg a melegedő klímának tudható be. A vizsgált terület egyik legértékesebb éjjeli nagylepkéje. Eddig elenyésző számú publikált adata volt a Dél- Dunántúlról, pedig valószínűleg jóval elterjedtebb itt is. A Deseda környékén a Somogyaszalóhoz tartozó erdőrészekből került elő. 2018-ban csak 3 egyed, 2019-ben viszont 15-20 példánya jött a fényre. Mindenképpen érdemes néhány nem védett, de igen értékes és veszélyeztetett éjjeli fajt is kiemelni. Ezen fajok mindegyike, bár nem védettek, de azokhoz hasonlóan kistáji szinten jelentős természetvédelmi értéket képviselő taxonok. Ilyenek például: Drepana cun/atula, Cerura erminea, Harpyia milhauseri, Arcia caja, Pelosia obtusa, Cepphis advenaria, Hypenodes humidalis, Eutelia adulatrix, Calophasia lunula, Atethmia centrago, Noctua interjecta. Ezek közül a cserszömörcebagoly (Eutelia adulatrix) a legkülönlegesebb lepkefaj, amely a vizsgálat során előkerült a területről. Ez a karsztbokorerdőkhöz kötődő faj a cserszömörcén (Cotinus coggygria) fejlődik. Tápnövényének állományai közelében nem ritka, sőt a Dunántúli-középhegység déli kitettségű, meleg biotópjaiban igen gyakori is lehet. A vizsgált területen azonban kifejezetten meglepő a felbukkanása, különösen úgy, hogy az egyetlen megkerült egyed a déli részen, patak menti nedves ligetben jött a fényre. A vizsgált területhez legközelebb a Mecsekben tenyészik. Valószínűleg a Kaposvárt északról elkerülő gyorsforgalmi út mentén ültetett cserszömörce bokrokon tudott kifejlődni a begyűjtött egyed. Faunisztikai szempontból is kiemelkedő érdekesség, ugyanis ez a második publikált példánya a fajnak Somogy megyéből (Schmidt 2019). Az elsőt több mint 50 évvel ezelőtt Balatonszabadinál gyűjtötték (Rézbányái 1972). Diszkusszió A Deseda-víztározó környékén végzett, 2 éven át tartó felméréssorozat során összesen 386 éjjeli nagylepkefaj előfordulását sikerült kimutatni. A Zselici Tájvédelmi Körzetben megtalált fajoknak ez az 51%-a, míg a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetből ismerteknek a 65,5%-a. Jelen kutatás során sikerült megtalálni 2 olyan fajt, amelyek egyik tájvédelmi körzetből sem kerültek eddig elő: lápi tarkaaraszoló (Chariaspilates formosaria) és cserszömörcebagoly (Eutelia adulatrix). A Somogy megyéből ismert éjjeli nagylepkéknek a 45%-a került elő a Deseda-víztározó környékéről. Nem sikerült olyan fajt kimutatni, amely még nem került elő Somogy megyéből. Azonban a tájvédelmi körzetek faunisztikai elemzései más skálán történtek és nem a jelen vizsgálathoz területnagyságban közelítő mértékben. A Deseda-tó környéki megfelelő élőhelyek területe csak töredéke a Zselicben vagy Belső-Somogyban még megtalálhatóaknak, ezáltal nem csak a fajkészlet lehet ott magasabb, de minden bizonnyal az egyedsűrűség is. A kis területű élőhelyek fokozzák a fajok veszélyeztetettségét is, hiszen megfelelő ökológiai folyosó hiányában nincs lehetőség újratelepülésre. Ez utóbbi probléma főként az erdei fajokra vonatkozik, a nedvességigényes fajok esetében ugyanis a Deseda-patak mente megfelelő zöldfolyosóként szolgál. A domborzati adottságok és a területnagyságbeli különbség hozadéka az is, hogy egyes jelentős élőhelytípusok (bükkösök, homoki gyepek) - és a hozzájuk kötődő specialista rovarfajok - teljesen hiányoznak a Deseda-víztározó környékéről, míg a vizsgált tájvédelmi körzetekben megvannak. Mindemellett fontos megjegyezni, hogy a kutatások óta eltelt közel 30 évben sajnálatos módon a Zselic és Belső-Somogy lepkefaunája is bizonyosan jelentősen szegényedett. Ezért összességében elmondható, hogy a víztározó környezetében még megtalálható természeti értékek, bár erősen veszélyeztetettek, kistáji szinten igen jelentősek. Köszönetnyilvánítás A szerző köszönetét fejezi ki a szakmai segítségnyújtásért, a hasznos tanácsokért, továbbá a terepi munkában nyújtott segítségért Dr. Ábrahám Leventének, Dr. Kondorosy Elődnek, Dr. Juhász Magdolnának, Körtési Gábornak, Schmidt Andrásnak, Polovitzer Rékának és Győri Gabriellának.
