Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Könyvismertetés
358 GÁBOR OLIVÉR vallásos jellege nélkül (VII. fejezet: pp. 226-250). Végül az utolsó fejezet (Vili. fejezet: pp. 251-258) a római fürdőkultúra utóéletét mutatja be, ami meglepő módon szórványosan még a „barbárok” idején (népvándorlás kora, 5-10. század) is megmaradt. A középkorban pedig már új fürdőkultúrával új világ született, ám a források és fürdők helyei természetesen ugyanazok maradtak (Id. Császárfürdő, Lukács-fürdő, Baden bei Wien, stb.). A könyv nem teljesen lezárható jellege a kutatás állásából adódik. A forrásokkal és fürdőkkel rendelkező lelőhelyeknél megadott római régészeti nyomok csupán tájékoztató jellegűek lehetnek, mivel a kutatottság mértéke helyszínenként nagyon különböző. Előfordulhat, hogy jelentéktelenebb vízforrások körül hemzsegnek az antik régészeti jelenségek ugyanakkor néhány jelentősebb fürdőt még nem sikerült megtalálni. Nagyon szeretnénk például felfedezni Onogesius fürdőjét (Priscus), hiszen akkor egyben megtalálnánk Attila városát is, ami nyilvánvalóan nem Aquincum volt (Anonymus). A könyv egyenetlenségét a struktúra adja. Több szerzős művek esetében ugyanis előfordulhat az átfedés. Mivel a különböző fejezeteket a szerzők néha külön-külön írták, ezért megtörténik, hogy olvasás közben ugyanazzal az antik forrásidézettel többször is találkozunk. Ezek az írott források azonban természetesen kihagyhatatlanok, hiszen mindig a legautentikusabb hivatkozást jelentik, és hát persze a Pliniusokból sosem elég. Témája korszakokon átívelő és olyan nagy volumenű, hogy akár a folytatása is elképzelhető lenne. A teljesség igénye nélkül fel is sorolok néhány, a régi vizekkel foglalkozó lehetséges témakört, amikkel érdemes lehet továbbvinni a pannoniai vizek kutatását: 1. Az antik források és gyógyvizek kutatása folytatódhatna azok kora középkori, illetve középkori történetének bemutatásával is. Erre példa a 870 körül íródott Conversio Bagoariorum et Carantanorum c. vitairat, ahol a benne szereplő Termperch helynév jelentésének megfejtése akár meleg vizű forrásról vagy fürdőről is tanúskodhat (J. Schwing: War auch das östliche Pannonien des 9. Jahrhunderts Karolingisch? In: Visy 75. 2009. 457-468. Pécs. 464- 465.) 2. A korai keresztény rituális vízhasználat történetének részletesebb kifejtése is érdekes témákat adhatna. Ilyenek például a Bethesda-hagyományok (Jn 5,2-4), a vályús templomok (R. Sörries, Christliche Archäologie compact. 2011. Wiesbaden. 403-405), a rituális mosdások és keresztelőmedencék, vagy éppen a temetői szertartásos vízhasználat kérdései (O. Marucchi - H. Vecchierello, Manual of Christian Archeology. 1935. New Jersey. 145, 147, 152). 3. Amikor a víz nem áldás, hanem csapás: harc a vízzel. Pl. a Mecsek-hegység lábainál felépült Sopianae municipium teljes történetét végigkíséri a hegyről lezúduló állandó és időszakos vizek elvezetésének kényszere. A város fölött római kori forrás-galériát lehetett rekonstruálni (Kraft J., A pécsi ókeresztény temető geológiája és felszínének fejlődése. Örökségi Füzetek, 5. 2006. Pécs. 75-76.), illetve olyan árokrendszerek kerültek elő, melyek inkább elvezették a felesleges vizeket a várostól (Gábor O., Sopianae késő antik temetői épületei. 2016. Kaposvár-Pécs, 154-158.). A könyv közérthető és ismeretterjesztő jellegű. Ajánlható bármely olvasónak, megértése a szerzők fogalommagyarázatainak köszönhetően nem igényel mélyebb klasszikus műveltséget.
