Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Gyenes Zsolt: "Szignál kultúra" - Látható hangzások
354 GYENES ZSOLT 4. ábra. Állóképek wobbulator-ral készült teszt-videóból (Signal Culture, Owego). A szerző munkája. 2019. je.6 Az opusz a Signal Culture elődjének is tekinthető Experimental Televison Center-ben készült. Azokat az analóg eszközöket alkalmazták az alkotók, melyekről korábban már írtunk. Ezek napjainkban is érdeklődésre tartanak számot, mint már utaltunk erre; olyan egyedi megoldások rejlenek bennük, melyek mással nem pótolhatók. Főleg, ha a legújabb (digitális) technika is társul hozzájuk; igazán kortárs szemléletű művek születhetnek alkalmazásukkal. Egy elektronikus vizuális zenei „szótár” bontakozik ki a nevezett mű kapcsán. A formák, mozgások és színek mind az elektronikus hang és mozgókép speciális együttes megjelenésének jellegzetes tárházába illeszkednek. A visszatérő, egyszerű elemek, mint például a párhuzamos vonalak a hangnak megfelelően torzulnak, táncolnak, változnak. A színek az elektronika mással össze nem téveszthető világát erősítik tovább. A hang nyers, még is „hallgatható”, ami talán köszönhető az utómunkának. Amit újból hangsúlyozunk, hogy az audiovizuális mű élőben, tehát valós időben lett rögzítve. Itt találjuk meg a mai DJA/J kultúra első megvalósításait, előfutárait, ősproduktumait is. Az elektronikus médiumok megjelenésével lényegében az első pillanattól kezdve a levegőben volt a valós időben való munka, illetve rögzítés lehetősége is (vő. pl. a Vasulka páros vagy Paik ez irányú kísérleteit). 6 https://vimeo.com/321271610? (2020. 03. 02.) Hasonló technikai alapokra épülő, mai improvizatív (.real-time) audiovizuális mű Sara Bonaventura The Left Hand of Darkness című opusza (04:10 min., é.n.).7 8Amű a kezek és az élet-halál kettős metaforájából indul ki. A költői gondolat egy analitikusan felépülő művet sejtet, ahol az elektronikus nyelv gazdagsága variálódik, halad valamilyen progresszív irányba. A két kéz aktívan vett részt az akcióban is; az egyik szereplőként, míg a másik a gombok, az audio-video-szintetizátorok tekergetése kapcsán jeleskedett. Az összehangoltság, vagy annak akadozásai teremtik meg az élőben felvett anyag szerkezetét. Tudatosság és véletlen együtt jár itt is; hasonlóan számtalan más művészeti példához. A kéz torzul, egymásba olvad, mint egy földönkívüli testrésze jelenik meg. A sajátos vizuális megjelenést a Jones Raster Scan alapozza meg. A Singapore-ban élő művész egy mandarin idézettel zárja munkáját (,,/f’s hard to clap with only one hand. ”). Mozgókép és hang kitüntetett pontokon találkozik; ilyen formán erősíti a két médium egymást, létrehozva a találkozásokból egy harmadik, új minőséget. A harmadik példánk a sorban az amerikai Eric Souther élő audio és videó performansza („Multiplying Muybridge”, Squeaky Wheel Film & Media Art Center, 2016”).B A korai analóg médiaeszközök lehetővé tették az élő előadásokat, illetve felvételeket, mint már emlí-7 https://vimeo.com/341073146? (2020. 03. 04.) 8 https://vimeo.com/158201421 (2020. 03. 04.)
