Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Lanszki-Széles Gabriella: A Somogy megyei Kisgyalán faluközössége által kedvelt népdalok és magyar nóták az elmúlt száz esztendőben
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 07: 321-336 ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) Kaposvár, 2020 D0l:10.26080/krrmkozl.2020.7.321 http://www.smmi.hu/kiadvanyok/KRRMK.htm A Somogy megyei Kisgyalán faluközössége által kedvelt népdalok és magyar nóták az elmúlt száz esztendőben LANSZKI-SZÉLES GABRIELLA Szent István Egyetem Kaposvári Campus, H-7401 Kaposvár, Pf.: 16., e-mail: Lanszki-Szeles.Gabriella.Edit@szie.hu Lanszki-Széles, G.: Folk songs and Hungarian songs loved by the community of Kisgyalán in Somogy county (Hungary). Abstract: Respect for traditions is still consciousness and character-forming, which is reinforced by folk songs and Hungarian songs. What is being said is easier and more beautiful with the help of the thoughts expressed by their lyrics. In order to study this, I recorded everyone’s most favored song, folk song, and sometimes ballad in my hometown, Kisgyalán. From a methodological point of view, different versions and variations of folk songs and Hungarian songs were searched. The favored songs varied based on the inhabitant’s occupation, character, appearance, different qualities, and also on their different abilities and orientations. Different songs were sung at a wedding, at work, at school, or even during drinking. What one wanted to let others know, s/he told them what was on his or her mind by singing. During the recall of the songs, long-unmentioned images of life also came to life. Keywords: village community, wedding, outlaw song, ballad, hired song, military song, tradition, celebration „Száll a madár, ágrul ágra, Száll az ének, szájrui szájraArany János mindenki által ismert és szállóigévé vált mondata mottóként kívánkozik ide. Mert miközben ez a két sor egy természeti hasonlattal élve az ének emberek közötti tovaterjedéséről szól, amellett szinte példaként idézi fel a népdalokra oly jellemző hangzásvilágot - a nyelv csengését - a verssorok végén található páros rímnek köszönhetően. Igen, az énekszó összetart. Talán nincs is bensőségesebb érzés, mint a szülőföldhöz, a saját településünkhöz való kötődés. Mert legyenek azok életfordulók, vallási események, vagy akár a közösség egyéb kulturális, például a helyi színjátszással kapcsolatos szíves visszaemlékezések, ezekből mindig kiderül, hogy milyen szoros és mennyire fontos az itt élő emberek számára az egymásra való odafigyelés, az összetartozás érzése. A hagyományok tisztelete ma is megkülönböztetett emberi magatartás, mert tudat és jellemformáló, amit a népdalok és a magyar nóták csodálatos dallamvilágukkal erősítenek, ráadásul a szövegük által megfogalmazott gondolatok segítségével, könnyebben, szebben kifejezhető a mondandó. Ezért a téma időszerűsége ma sem veszített fényéből, és fontossága éppolyan egy közösség számára ma is, mint akár évszázadokkal ezelőtt. A falu összejövetelein a hagyományőrzés révén a dalkincsnek továbbra is fontos szerepe maradt. Ennek tanulmányozása érdekében szülőfalumban, Kisgyalánban jegyeztem le, hogy kinek mi volt a legkedveltebb nótája, népdala, esetenként balladája. Nagy előnyt jelentett számomra, hogy én is ebbe a közösségbe tartozom, ami egy kulturális tájegység része. Módszertani szempontból talán nem érdektelen, hogy éppen ezért az eldalolt népdalokra, magyar nótákra rákerestem, hogy azoknak milyen változatai léteznek, és az egyes variációk miben térnek el egymástól. Az emberek - foglalkozásuk, jellemük, küllemük, eltérő tulajdonságaik alapján - nótái is eltérők, éppen másmás adottságaiknak, orientációjuknak köszönhetően. Az emberek mást énekelnek a lakodalomban, munka közben, iskolában, vagy akár poharazgatás közben. Amit tudatni akart az ember a környezetével, hát kiénekelte magából, üzenve ezzel másoknak, hogy mostanság mi foglalkoztatja gondolatvilágát. Nem meglepő, de érdekes tapasztalat, hogy a dalok felidézése során, rég nem emlegetett életképek is felelevenedtek. Az emlékezet szárnyán az emberek lelkivilágát tükröző dalokat az 1800-as évek második felében született idős gyaláni1 emberek által elénekelt régi népdaloktól, balladáktól kezdve áll módunkban visszaidézni, amiket Varga Gyula tanító jegyzett le. Néprajzi funkciójuk szerint alkalomhoz kötött, vagy alkalomhoz nem kötődő dallamok hangzottak el. A fő szempont, ami szerint a gyűjtést végeztem, hogy mikor, kik, miért, és hol énekelték, és adták át egymásnak a dalok ismeretét. A miértre helyezve a hangsúlyt, mert a danuló egyéniségé, lelkülete határozta meg, hogy mit dalol, mit közvetít közössége felé. Bizony tudta mindenki (a falu lakossága) hogy kiknek van a legszebb hangjuk: „úgy danút mint a sárgarigó, ujjan szép hangja volt” - hangzott a dicséret nem egy esetben. ,A Sanyi rágyújtott a nótára, a tanító is kíváncsi volt, a mi fejünk meg bevette. Örzsike idejében (1930-as évek) a lányok mentek vasárnap karöltve az utcán és danútak. Nótát kezdeni nem tudnak Bönci néni2 tud." A falu közösségén keresztül szeretném megismertetni, a felidézett emlékekkel, amely emlékek ma is bizonyítják, miért pont az a dal hangzott el az adott pillanatban. Ezek az énekek ma is ünnepi alkalmakkor elhangzanak, azonban már hagyományőrzés révén kórusban. Bóna Lászlóné Széles Rózsa nagynéném (szül.: 1930), valamint Csima Lajosné Vörös Erzsébet (szül.: 1940) segítségével történt a dalok, és a hozzájuk tartozó történetek lejegyzése, amit ők már korábban az asszonykórus számára is elénekeltek, amelynek tagjai voltak. A választásom oka az volt, hogy tudatában voltam, náluk szebben és több dalt nem énekel el senki a kérésemre. 1 2 1908-ig Gyalán, azt követően Kisgyalán. Csima Lajosné szíves közlése.
