Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Domokos Tamás - Páll Gergely Barna: Helix lucorum Linnaeus 1758 elterjedése, héjalaktana Budapest XI. és XII. (Hegyvidék) kerületében
HELIX LUCORUM LINNAEUS 1758 (MOLLUSCA: GASTROPODA: HELICIDAE) ELTERJEDÉSE, HÉJALAKTANA 31 Eredmények és következtetések Az összegyűjtött adatokat (gyűjtőhely megnevezése, tengerszint feletti magasság, kitettség, gyűjtés időpontja), statisztikai jellemzőket (példányszám, maximum és minimum érték, mérés terjedelme, átlag, módusz és szórás) héjmorfológiai jellemzők szerint külön-külön táblázatba foglaltuk (1., 2., 3. táblázat). A táblázatokban található tengerszint feletti magasság értékeket (AMSL) a Google Maps Find Altitude-Draft Logic segítségével határoztuk meg. Az adatok táblázatos bemutatása mellet a W, H és H/W gyakorisági eloszlását, grafikus interpretációját is bemutatjuk külön holt és élő állapot vonatkozásában (2.-7. ábra). Az eloszlásnál az osztályközöket a szórásnak megfelelően választottuk meg (1., 2., 3. táblázat). Ennek megfelelően W és H esetében 2 mm-es, hányadosuknál pedig 0,05-os osztályközt alkalmaztunk. Amint az a táblázatokból kitűnik, a vizsgált habitátokban a ház szélességének, illetve magasságának legkisebb-legnagyobb értékpárja: 31,7-50,6 illetve 26,9—41,1 mm. Mindkét esetben a minimum értékek a Bocskai és Daróci úti, a maximum értékek pedig a Bürök utcai és az Apor Vilmos tér-Jagelló út-Németvölgyi úti gyűjtőhelyhez kötődnek. A 2. és 3. ábra tanulmányozásából az is kiderül, hogy a Bocskai és Daróci úti, valamint az Apor Vilmos tér-Jagelló út-Németvölgyi úti biotóp Helix lucorum adaptív zónája szűkebb, mint a többieké, amit a héjjellemzők kisebb értékei is alátámasztanak. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a Wikipédia szélességre/átmérőre 45-55, magasságra 30-60 mm értékközt ad meg, a World of Molluscs szintén 30 és 60 mm közé teszi a szélesség nagyságát, Welter- Schultes 2012 pedig a szélességre 41-55 (—>60), a magasságra pedig 40-50 mm értékközt ad meg. Ezek tükrében az általunk mért szélesség és magasság minimumok kisebbek. Varga András már citált munkájában (VARGA 1995) három kaposvári Helix lucorum példány magasság x szélesség értékét közli: 34*40, 34,5*39,5, 34*40,5. Vizsgálataink alapján kijelenthetjük, hogy a kaposvári értékek jól megközelítik a Budapesten mért leggyakoribb értékeket. A házak szélesség és magasság értékeinek gyűjtőhelyenkénti eloszlása (2., 3. és 4. ábra) elég kaotikus képet mutat. Csupán a Bürök utcai minta eloszlását lehet egy kis jó szándékkal normálisnak nevezni, a többieket ferde és csúcsos eloszlás kategóriájába lehet besorolni. Mivel a Bürök utcai és a Mártonhegyi úti minták példányszámai megközelítően azonosak (~ 50), az eloszlásban mutatkozó különbségeket nem a példányszám, hanem a kevert populációk számlájára lehet írni. A kevert populációk észlelése természetese összefügg a gyűjtőterület nagyságával és az ott tapasztalható abundanciával is. Gyűjtőhelyeink sorrendjében a mintahelyek nagysága a következő volt: 7,5-75 000-50-350-600 m2. Ezek közül az 50 m2-es nagy abundanciájú mintahelyen tapasztalunk megközelítően normális eloszlást. A többiek vagy a terület csekélységéből adódó (7,5 m2) nem elégséges mintaszám, vagy a terület túlzott nagyságából adódó kevert populációk miatt mutatnak itt-ott sztochasztikusság irányába mutató ferde vagy csúcsos eloszlást. A gömbölyűség (W/H) gyűjtőhelyenkénti eloszlása - az eddig vizsgált szélesség és magasság eloszlásokhoz képest - meglepő képet mutat (4. ábra). Ugyanis itt közelítenek legjobban az eloszlási görbék egymáshoz és a normál eloszláshoz. A leggyakoribb értékek minden esetben 1,15-1,20 osztályközbe esnek. Az átlagok a különböző gyűjtőhelyeken csupán néhány % -ban térnek el egymástól, és minden esetben a módusz osztályközbe esnek (3. táblázat). Úgy tűnik tehát, hogy a gömbölyűség fajunk konzervatív alaki jellemzője. Érdekes módon a leggömbölyűbb (1,02) és legjobban nyomott (1,39) házforma az Apor Vilmos tér-Jagelló út-Németvölgyi út, illetve Mártonhegyi út 11/D habitatjához kötődik. A következő 5., 6. és 7. ábrák a Bürök utcai minta élő (alapsokaság: 88) és holt (alapsokaság: 52) egyedeinek gyakorisági eloszlását hasonlítják össze, azzal a céllal, hogy az idő múlásával bekövetkező morfológiai/ökológiai változás tendenciáját megismerjük. A szélesség (W) és magasság (H) esetében is azt tapasztaljuk, hogy az átlagokban meglévő kis különbségek ellenére (0,59 illetve 0,21 mm) a holt sokaság görbéihez viszonyítva az élő sokaság görbéi a kisebb értékek felé tolódnak el. A szélesség (W) és magasság (H) esetében, az 1. és 2. táblázat segítségével elvégzett F-próba /szignifikanciavizsgálat (Sváb 1981) azt mutatja, hogy a különbség 10% szinten szignifikáns. s2holt 6,0147 Fw= , t =----------= 1,8518 (s= szórás, Fs%= 1,55) s2élő 3,2479 s2élő 4,1603 Fh=^—— =---------- 1,0906 (s= szórás, F$%= 1,51) s2holt 3,8145 Mindezekből arra következtethetünk, hogy az 2019-ben gyűjtött élő egyedek a tolerancia spektrumukban - a korábbi időszak egyedeihez képest - a pesszimum irányába tolódtak el. Míg az élő példányokon mért paraméterek értékei a holtakéhoz képest csökkentek, addig házaik nyomottabbá váltak, hiszen a gömbölyűségük (W/H) kis mértékben (7. ábra - átlag 1,19—>1,20) növekedett. Befejezésképpen az 1., a 2. és a 3. táblázatban közölt holt egyedek magasság és szélesség átlagértékeit ábrázoltuk a tengerszint feletti magasság függvényében (8. ábra). A szélesség és a magasság átlagainak tengerszintfeletti magasságtól, áttételesen hőmérséklettől való függését bemutató 8. ábra a következő eredmények levonását teszi lehetővé: Mindkét esetben az átlagok hasonlóan emelkedő, paralel futást mutatnak, ami arra utalhat, hogy a hőmérséklet csökkenésével nő a vizsgált héjjellemzők nagysága. A növekedés a Bürök utcáig viszonylag nagyobb, azt követően már alig változik. A Bürök utcai minta kissé nagyobb értékével
