Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Lasznki-Széles Gabriella: Egyházi öltözékek, miseruhák Gölle és Kigyalán községekben a 18-21. században
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 07: 305-320 ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) Kaposvár, 2020 D0l:10.26080/krrmkozl.2020.7.305 http://www.smmi.hu/kiadvanyok/KRRMK.htm Egyházi öltözékek, miseruhák Gölle és Kisgyalán községekben a 18-21. században LANSZKI-SZÉLES GABRIELLA Szent István Egyetem Kaposvári Campus, H-7401 Kaposvár, Pf.: 16., e-mail: Lanszki-Szeles.Gabriella.Edit@szie.hu Lanszki-Széles, G.: Church attire, mass chasuble in the villages of Gölle and Kisgyalán in the 18th-21st centuries. Abstract: The paper was written about the church attires of the two villages of Outer-Somogy County from the 18th to the 21st century, taking into account ecclesiastical art and local history aspects. During the Counter-Reformation period, Baroque art was destined to conquer believers in the Catholic religion. A good example of this is the more than 250-year-old mass chasuble, which is a latent applied art value in Gölle. This chasuble bears several common similarities with the mass dresses from Maria Theresa ‘s embroidery workshop: it is very richly embroidered with scotch, its pattern and color are also similar. During the 19th-20th centuries not only aristocratic women but also peasant women embroidered mass chasubles. In these villages one can find mass chasubles with Matyó, Kalocsa and Buzsák patterns. In the case of Kisgyalán village, we could also form a picture of the time and way of making the chasubles. The changes in the motif on the mass dresses can be well traced in the photos, from the 18th to the 21st century. Keywords: mass dress, baroque, counter-reformation, Maria Theresa, embroidered with scofium, folk embroidery, liturgical colors Az egyházi öltözetek Külső-Somogy két községében, Göllében a 18. századtól, filiájában Kisgyalán községben az ezt követő századoktól gyarapítják templomainkat. A 18. századi kazulákról készült fotók összehasonlítva a korabeli miseruhákkal közelebbivé „megfoghatóvá” váltak számunkra, a lehetséges történetük megismerésével. Aszíves visszaemlékezésekből kiderült, hogy a múlt és jelen századi misemondóruhák között vannak saját kezűleg készítettek. így a kötődés szorosabb, az ünnep hangulatát közvetíteni hivatott, saját lelkületűnket is tükröző miseruhákhoz. „Ha valaki különleges ruhában van, akkor valami különleges feladata, dolga van, és ezt öltözéke teszi mások számára is láthatóvá és tapasztalhatóvá - nagy szavak nélkül, nonverbálisan. Az öltözék abban is segíthet, hogy viselője „tisztában legyen saját magával. (...) A liturgikus öltözet kiemeli a szakrális eseményt, s megjelöli viselőjét. (...) Felöltésekor ezt az ősi, a bibliai lelkiség által ihletett imát imádkozza a pap: „Uram, ki azt mondottad, az én igám édes és az én terhem könnyű, add, hogy úgy hordozzam ezeket, hogy elnyerjem szent kegyelmedet. (...) Tehát egyáltalán nem valamilyen felszínes esztétizálásról beszélünk, hanem arról a tudatos törekvésről, amelynek révén az ünnepi magatartás az díszes kivitelezés által kerül kifejezésre - és fordítva: az ünnepélyes formalitások mögöttes értelme is megtapasztalhatóvá válik. „Minden egyes erőteljes korszak rányomta bélyegét a szakrális öltözetre.” Mindezek a változások nemcsak a teológia befolyása révén, hanem jórészt a pénzügyi és technikai lehetőségek függvényében következtek be. Erre utalnak a ruhák dekorációjában és alakjában végbement átalakulások és a Trentói Zsinat utáni liturgikus reform újításai.”1 Már Esterházy Pál nádor is fontosnak tartotta leírni, hogy ki által, kinek, milyen értékben, és mikor került adományozásra liturgikus ruha. „1696-ban Esteras Pál jegyzi fel: Az Tisza mellett mező Szeged városában volt egy Boldog Asszony Temploma, kiben tiszteltetett egy igen régi Boldogságos Szűz képe, kihez Mátyás király oly áétatossággal viseltetett, hogy egykor ottan lévén, az maga drága köntösű ki Tíz Ezer Tallérra bölcsültetett, le vetvén, oda ajándékozd.”1 2 Ez a közlési igény szerencsére tovább élt, így kazuláink döntő többségének előélete is jól ismert. A különböző korok Ízlésvilága eltérő. A középkori, és a kora újkori díszítésre a figurális ábrázolás a jellemző. A toscanai selyemszövetek egy csoportja figurális díszítésű volt, leggyakrabban Krisztus feltámadását, az angyali üdvözletét, vagy Krisztus születését ábrázolták. „Az 1500-as évektől a figurális díszítést kiszorítja az ornamentális, a selyem vagy bársony alapon az arany- és ezüsthímzett növényi ornamentika. A 18. századra a barokk és rokokó indadíszek a jellemzőek. A miseruhák leggyakrabban előforduló motívuma az IHS (lesus Hominum Salvator), mely egy keresztminta közepébe van helyezve.”3 Mária Terézia és Padányi Bíró Márton befolyása a 18. századi barokk misemondóruhákra A Göllei Templom lappangó iparművészeti emlékei az 1. és 2. ábrán látható misemondóruhák, amelyek szépségéhez a világhálón is kevés hozzá fogható tekinthető meg. Ezeket a feltehetően 18. században készült kazulákat mintegy a felsorakoztatott misemondóruhák látványának megpecsételéseként, utolsónak vette elő Hajder Edit (1965-2019)4 a templom gondozója. Az első benyomás: „Kapósban (Kaposváron) sincs ennél különb!” mondatot váltotta ki a szemlélődőből ezek-1 http://tar.liturgia.hu/Praeconia/Praec2014_2.pdf Letöltés ideje: 2018.01.03. 2 http://epa.oszk.hu/01600/01609/00013/pdf/MFME_EPA01609_ 1970_2_059-083.pdf Letöltés ideje: 2018.01.03 3 http://szemle.unideb.hu/wordpress/wpcontent/uploads/2015_3_ Gesztelyi_Tam%C3%A1s.pdf Letöltés ideje: 2018.01.03 4 Franz Joseph Haydn osztrák zeneszerző oldalági leszármazottjai, a göllei Hajderek. Gölle Esterházy birtok volt. Fekete Istvánná szóbeli közlése Bodó Imrének.
