Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Berzy Péter: A Szibenliszt Bélának készült kanászbalta
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 07: 299-304 ISSN 2064-1966 (Print): ISSN 2631-0376 (Online) Kaposvár, 2020 D0l:10.26080/krrmkozl.2020.7.299 http://www.smmi.hu/kiadvanyok/KRRMK.htm A Szibenliszt Bélának készült kanászbalta BERZYPÉTER H-7400 Kaposvár, Kontrássy utca 5. Berzy, P.: Swine Heard Axe titled to Bela Szibenliszt. Abstract: Description of a swine heard axe dedicated to Bela Szibenliszt and its connection to the named person. Keywords: carving, folk art, Várda, Somogy county. Bevezetés Jelen tanulmányban szerző célja a magángyűjteményében őrzött kanászbalta leírása és a nyélen szereplő név tulajdonosával, Szibenliszt Bélával való kapcsolatának bemutatása. Néprajzi tárgyi gyűjteményének ez az értékes darabja az 1970-es években került a szerzőhöz, a Somogy megyei Várda községből. Kinézetre hagyományos régi somogyi kanászbalta, kissé görbe, jól kézre álló nyéllel, acél balta fokkal. A nyél felső vége spanyolozással, egész hosszában karcolozással díszített. Nem csak dísztárgy volt, hanem használatban lehetett, mert a nyél csiszoltsága, a nyél alsó végének kopása, deformációja, valamint a balta élének apró csorbulásai is erre utalnak. A kanászbalta jellemzően a külterjes tartásban (rideg módra) legeltetett disznókat őrző kanász eszköze volt.1 A szabadban makkoltató pásztorok az állatok terelése mellett favágásra, önvédelemre és még pásztortáncukban is felhasználták. A balta lapjával való eldobása külön tudomány volt, oldalba hajítva az állatot visszaterelte a helyes útra anélkül, hogy kárt tett volna benne.1 2 A felbőszült kanok közé dobva, vagy a fókába (más néven falkába) betörő idegen vaddisznókat is távol lehetett tartani vele. A verekedéseikről elhíresült kanászok a kocsma mestergerendájába állítva tartották, amíg ittak; a baltát csak annak tulajdonosa vehette ki onnan.3 A betyárok és a rablók támadásai ellen is ezzel védekezett a kanász. Jó célt szolgált tűzifa vágáskor, vagy akáregy-egy disznó leütésekor is. Mint nélkülözhetetlen eszköz, a kanászmesterség szimbólumává vált.4 A kanászbalta elnevezése vidékenként változott: pásztorbalta, kanászbalta vagy kanászszerszám, kondásbalta, hordozófejsze, valaska, balloska, balaska. Veszprém megye 1791-ben már rendeletileg betiltotta tartását és elrendelte az elkobzását. 1822-ben ismét megerősítették a tiltó rendelkezést, melynek következményeként a pásztorok bár használták ugyan a balaskát, elrejtették azt. A somogyi kanászok rátartiságáról maga Herman Ottó is megemlékezett. A finom megmunkáltság, tökéletes forma mellett a cifra díszítés arról tanúskodott, hogy a mesterség státuszszimbólumaként és presztizstárgyként tekintettek a baltára. Azok a balták, amelyek oldalába ezüstforint nagyságú tükrök voltak „beeresztve”, minden bizonnyal veszítettek funkcionális értékükből és inkább ünnepi darabok lehettek. Népi faragóink is megörökítették a kanászokat, pásztorokat karcolozott, faragott tárgyaikon, például készítettek Somogybán olyan szaru sótartót, melyen az elfogott betyárt kisérő pandúr kezében van a bűnjel, egy kanászbalta. Bár a mezőgazdasági termelés belterjessé válásával megszűnt a rideg pásztorkodás és kikopott a balta eredeti használata, dísztárgyként és a másolatai szuvenírként kedvelt ajándéktárgyak maradtak. A szintén szerző gyűjteményének részét képező, Ékes János igali juhász által készített, 1896-ra datált sótartón a betyároknál puska és balta látható, miközben itcéből borozgatnak az erdőben. A sótartó hátlapján (1. ábra) látható borozó jelenetben a baltájukat egy lombos fába vágva ábrázolta az alkotó. 1. ábra. Szaru sótartó hátoldala 1 Tálasi I. 1939, 33-34. 2 TakátsGy. 1986, 14. 3 Eötvös K. 1901, 81-82 4 Malonyay D. 1911, 95.
