Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Varga Éva: Érdem és protokoll. Államfői kitüntetések az Rippl-Rónai Múzeumban
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 07: 283-298 ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) Kaposvár, 2020 DÓI: 10.26080/krrmkozl.2020.7.283 http://www.smmi.hu/kiadvanyok/KRRMK.htm Érdem és protokoll. Államfői kitüntetések a Rippl-Rónai Múzeumban VARGA ÉVA Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum, H-7400 Kaposvár, Fő u. 10., e-mail: varga@smmi.hu Varga, É.: Merít and Protocol. Head of States’ Medals in the Rippl-Rónai Museum. Abstract: The study presents the career of Pál Losonczi, a former head of state of Hungary (1967-1987) through his honors, which are held in the Rippl-Rónai Museum. Through the example of an award, the author also shows how the honors are processed. Keywords: international relations, Losonczi Pál, Kádár era, phaleristics, Hungary Bevezetés „Nagyon nem szerette a protokollt, és az Isten azzal verte meg, hogy a protokoll lett a munkaköre”- mondta Losonczi Pálról Kapossi Kiss István, az Elnöki Tanács elnökének volt sajtótitkára és beszédírója. Azaz, véleménye szerint (és ezt sokan osztották), egyszerű, gyakorlati ember volt Losonczi Pál, utálta a diplomáciai formalitásokat, ennek ellenére húsz éven át- mondhatni — szinte mással sem foglalkozott. A sors iróniája, hogy hagyatékával, mint Magyarország utazó államfője, pályája során kapott kitüntetéseivel hagyott maradandó nyomot maga után. Ha lehetőségem nyílt volna rá, sok mindenről kérdeztem volna a néhai elnököt. Leginkább persze arról, hogy minek köszönhette mesébe illő karrierjét, azaz hogyan lett egy Isten háta mögötti somogyi kisközségben élő földműves nagyobbik fiából - kvázi - „király”? Aztán a többi kérdést is feltettem volna, azokat is, amit a Népszabadság újságírója szándékozott: miként élte meg a rendszerváltást, hogyan érintette a magyar mezőgazdaság megváltozott helyzete, a tsz-ek széthullása. Arról is faggattam volna, érezte-e, hogy a korabeli pártvezetés tulajdonképpen kirakatembernek használta.1 Vajon szóba állt volna-e egy történész-muzeológussal, aki arra törekszik, hogy „sine ira et studio” felkutassa a történetét, azaz velem? Nemhogy ilyen kérdéseket, de másmilyeneket sem tehetett fel neki senki. Losonczi Pál 1989-ben teljesen visszavonult. Barcsra költözött. A rendszerváltáskor kijelentette, hogy soha nem fog a sajtónak nyilatkozni, és ehhez 86 éves korában bekövetkező haláláig szigorúan tartotta is magát. Kerülte a nyilvánosságot. Vajon miért? Kényelemből? Sértett önérzetből? Büszkeségből? Találgatunk... A rendszerváltás fényében joggal tartott az értetlenségtől. Sőt...! Elzárkózásával ugyanakkor - úgy vélem - kifejezésre juttatta azt is, 1 Pogonyi Lajos: Elhunyt Losonczi Pál.= Népszabadság. 2005. március 30. hisz abban, amit egykor emelt fővel képviselt. Betöltött pozíciójához, tegyük hozzá, méltatlan (egyúttal felesleges és hiábavaló) is lett volna a magyarázkodás. Mindenesetre az aktuálpolitika mentén született (sokszor szenzációhajhász) viszonyulás szélsőséges megítélést eredményezett (Id. például a halálhírének apropóján keletkezett sajtót), megnehezítve ezzel szakmánk dolgát. 2006-ban, egy évvel az elnök halála után - úgy tűnik - személye mélyebben felkeltette a történészek érdeklődését.2 2012-ben nevét a napi sajtó újra felkapta - szinte már-már megdicsőült színezettel - az év elején zajló államfői mizéria kapcsán. Ezúttal a Somogy megyei múzeumba került kitüntetései apropóján szólunk róla, árnyalva a bontakozó képet: ki volt Losonczi Pál. A gyűjtemény és sorsa A bevezető gondolatokból, úgy vélem, egyértelművé vált az olvasó előtt, hogy a címben szereplő államfői kitüntetések a Losonczi Pál nevével fémjelzett gyűjteményt rejtik. Már önmagában az anyag múzeumba kerülésének sajátos története van. Ez a história ugyancsak Losonczi Pál, illetve a Kádár-kor aktuálpolitikai megítélésével függ össze.3 1987-ben (68 éves korában) Losonczi Pál nyugdíjazását kérte. Ekkor már éppen húsz éve volt államfő. A Kádár-korszak legmagasabb rangú közjogi méltósága volt, közélettől való visszavonulását rangjához méltón tervezte meg. Csakhamar - még ebben az évben - Budapestről nagy rendőri biztosítással, titokban a Magyar Nemzeti Bank kaposvári fiókjának trezorjába kerültek kincsei, közszereplőként kapott ajándéktárgyai, kitüntetései, amelyeket rövidesen (1988-ban) a Somogy megyei múzeum kiállításán tártak a nagyközönség elé. Jóllehet akkor a tárgyak szakszerű meg-2 A Losonczi-gyűjtemény feldolgozásához az alábbi tanulmányokban számos hasznos információt találtunk. Komiszár Dénes: Mezőgazdaság és protokoll. Losonczi Pál kitüntetései a sajtó tükrében.= Somogyi Múzeumok Közleményei. Szerk.: Winkler Ferenc. Kaposvár, 2007. 91-108. p. Bolvári-Takács Gábor: Eszme és föld. Vázlatpontok Losonczi Pál agrárpolitikusi portréjához. = Zempléni Múzsa. 2006. 2. sz. 11-24. p. Bolvári-Takács Gábor: Csendben a csúcson. Vázlatpontok Losonczi Pál államfői portréjához. Zempléni Múzsa. Vili. évfolyam 3. (31.) szám - 2008. ősz, 13-27. p. (Megj.: Az államfői kitüntetésekről a szerzőnek fals információi vannak.) 3 A szocializmus időszaka is történelmünk része. A történészként valljuk, hogy a feldolgozó tevékenység csak akkor lehet eredményes, sikeres, ha a korhoz elfogulatlanul, sine ira et studio viszonyulnak a szakemberek.
