Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)

Nagy Gábor: "Kiugrás" az ismeretlenbe. Az 1944-ben Mezőcsokonya területén lezuhant angol szállító repülőgép és legénységének története

KIUGRÁS” AZ ISMERETLENBE 265 keretében elmondanánk nekik a teljes történetet. Mivel Hubertnek igen jó kapcsolatai voltak a három nagykö­vetséggel, egyeztetésbe kezdett. Ennek eredménye­ként végül a Francia Nagykövetség egy konferenciát szervezett, amelyre 2019. októberién került sora bu­dapesti Francia Intézetben. Az eseményre Penelope is meghívást kapott, akivel előző nap kimentünk arra a helyre, amit oly régóta szeretett volna megnézni. Mezőcsokonya külterületére, ahol édesapja elesett. Megható pillanat volt ez mindkettőnk számára. Végül az emlékmű tervezete teljes támogatást kapott és je­len sorok írásakor az ügy még folyamatban van. Mezőcsokonya mai és egykori lakosai 2020. febru­ár 29-én ismerhették meg a teljes történetet egy elő­adás keretében, amelyre Sudár Zoltán polgármester kért fel, és amire közel százan voltak kíváncsiak. Végső nyughely A háború után a Brit hadvezetés külön alakulatot állított fel az elesett és eltűnt repülőszemélyzetek fel­kutatására. Az Eltűntek után Kutató és Nyomozó Szol­gálat (Missing Research and Enquiry Service - továb­biakban MRES) részlegei a számukra kijelölt földrajzi területen elesett repülőszemélyzetek után nyomoztak. Magyarország a Közép Mediterrán Térséggel foglal­kozó 5. MREU részleghez tartozott, központjuk Auszt­riában volt. Sem fizikai, sem lelki szempontból nem volt könnyű feladatuk, különösen a közép-európai or­szágokban nem. Nyomozásaik során a felszereléseik rendszeresen eltűntek, sőt volt olyan is, hogy a teher­autójukat lopták el. Emiatt egy embernek folyamato­san a felszerelési tárgyakra kellett vigyáznia, a gépjár­művet pedig nem hagyhatta magára. Mindezek mellett a helyi lakosság a legkevésbé sem volt együttműködő. Legtöbbször úgy tettek, mintha semmit sem tudnának és csak vonakodva adtak információt „ingyen”. így Eu­rópa ezen részén megszokott gyakorlattá vált, hogy a nyomozók fizettek az információkért, a roncsmaradvá­nyokért, vagy a halottaktól elvett személyes és felsze­relési tárgyakért. A nyomozók végül az 1947. március 18-án kelt je­lentésükben számoltak be a helyszínen végzett mun­kájukról: „...3. KOZEPNYRSEN (M.R. 8066, Sh. Y-4, 1/250,000 NAGYKANIZSA, Jugoszlávia) 8 ismeretlen katona után végzett nyomozás során kiderült, hogy ők egy repülőgépről származnak, állítólag egy Halifaxról, ami 1944. július 2-án, vagy 3-án vagy 4-én zuhant le. MEZOCSKONYA (M.R. 8067, Sh. Y-4, 1/250,000) jegyzője szerint, illetve a kikérdezett helybéliek szerint a repülőgépet egy vadászgép lőtte le körülbelül 01.00 órakor. A gép tett egy kört a falu felett, megpróbált kényszerleszállást végrehajtani, de nekiment egy kerí­tésnek, átfordult majd kigyulladt, ami után több kisebb robbanás volt hallható. Nyolc holttestet találtak, a talált iratokat a katonaság elvitte, a holttesteket pedig közös sírba temették egy azonossági táblával együtt, amit a helyszínen találtak. Nem sokkal ezután a helyi katona­ság az egész roncsot elszállította. 4. A lezuhanás helyére kilátogatva a nyomozótisz­tünk csak kisebb alumínium darabokat talált, amelye­ken semmiféle azonosításra alkalmas jelzés nem volt, illetve egy fém darabot, ami valószínűleg az egyik Merlin motorról származhatott rajta egy számmal: D.16951 F. A motort nem sikerült lenyomozni, ezért úgy tűnik, hogy az egyetlen esély az azonosításra a már említett azonossági lap. 5. Az exhumálás és a maradványok begyűjtése megtörtént, és mivel az azonossági lapot nem találták meg, így a JP286 Halifax legénységének egyik tagját sem lehetett személy szerint azonosítani. Azonban te­kintve azt a tényt, hogy a maradványok között találtak egy a Szárazföldi Hadseregnél (Army) rendszeresített kabátot, tovább erősíti azt a feltételezést, hogy az is­meretlen katonák ehhez a repülőgéphez tartoztak, mi­vel a kérdéses éjszakán csupán egy olyan repülőgép tűnt el, amelynek a fedélzetén a Szárazföldi Hadsereg (Army) tisztjei tartózkodtak. Valószínűleg ők a repülő­gép első célpontja felett már kiugrottak és egyikőjük a gépben hagyta a kabátját. 6. A testek a Budapesti Brit Katonai Temető­be lettek szállítva, ahol a 2. parcella, E sorának 1.,2.,3.,4.,5.,6.,7. és 8. sírhelyén lettek eltemetve, erről a jelentést mellékeltük. A helybéliek szerint a sírban nyolc test feküdt, de az exhumálás során teljes bizo­nyossággal hét holtestet találtak, ám feltételezhetően nyolcat. A legénység elhantolásának körülményei és állapota miatt nem lehet minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy nyolc holttest volt-e a sírban. ...’­­(21., 22. és 23. ábra). Bird őrnagy családját 1947. július 9-én értesítette a Légügyi Minisztérium a legénység megtalálásának kö­rülményeiről és a solymári temetőben létesített közös, végső nyughelyről. Itt ért véget e nyolc bátor fiatal útja, akik életüket adták a szabadságért és e nyolc sírban nyugszik Magyarország háborús kiugrási kísérletének egy cseppnyi fejezete is. 5 Oliver Clutton-Brock kutatása

Next

/
Oldalképek
Tartalom